1. A Dune Buggy a Különben dühbe jövünkben (1974)

Ebben az 1974-es klasszikusban Kid (Terence Hill) és Ben (Bud Spencer) még egy emlékezetes sör-virsli párbajt is vívtak amiatt, hogy eldöntsék, kié legyen a gyönyörű álomautó, a piros színű, sárga napfénytetős Buggy. Érdekesség, hogy a filmben feltűnő, 1972-es évjáratú Puma Dune Buggy a zeneszerző, Guido de Angelis saját kocsija volt (ő és a testvére, Maurizio voltak az Oliver Onions-duó, akiknek olyan fülbemászó slágereket köszönhetünk, mint a Dune Buggy vagy a Lalalala-lala).

Érdekes kulisszatitka a filmnek, hogy több jelenetben is maga Guido de Angelis száguldozott a Különben dühbe jövünk... forgatásán a Buggyval, később azonban inkább eladta a legendás járgányt egy olasz rajongónak. Az ikonikus piros Dune Buggy egy másik példányát egyébként 2019-ben maga Terence Hill bocsátotta jótékonysági árverésre Budapesten – a több milliós vételár összegét végül a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet kapta meg, hogy orvosi eszközökre költhessék.

2. A csőrös kamion az ...és megint dühbe jövünkben (1978)

– Hé, öreg! Kiszállás!
– Miért?
– Miért? Azt kérdi, miért.
– Azért, mert a kamion a miénk, és el akarunk menni vele!

Aki Bud Spencer és Terence Hill rajongójának vallja magát, alighanem legszebb álmából felverve is kívülről fújja a fenti párbeszédet, ami az ...és megint dühbe jövünkben hangzott el egy 1972-es gyártmányú Kenworth W-900 A típusú nyergesvontató vezetőfülkéje mellett.

Ennek a Bud Spencer–Terence Hill-klasszikusnak azonban igen megtévesztő a magyar címe: azt sugallja ugyanis, hogy a film a Különben dühbe jövünk folytatása. Holott ez nem igaz, legfeljebb csak annyiban, hogy itt is a kedvenc pofonosztó párosunk alakítja a két főszereplőt, Johnny Firpót (Terence Hill) és Charlie Firpót (Charlie Firpo), akik azért persze ebben a történetben is „dühbe jönnek”. Csak itt most egy álmos spanyol kisváros helyett Miamiban verik laposra a helyi nagymenő gengsztereket, köztük a bunkó Bugsyt.

3. A Nyomás utána! aranyszínű Lincolnja (1981)

– Lebukott egy emberünk Alaszkában.
– Kár érte.
– Kiváló ügynök volt.

Ezt a párbeszédet akkor sem lehet megunni, ha már ezredjére halljuk húsvétkor vagy karácsonykor, amikor valamelyik kereskedelmi adó sokadszor is leadja a Nyomás utána! című klasszikust. Itt ugyanis a Bűnvadászokhoz hasonlóan megint egy fatális tévedés miatt csap fel nyomozónak a Bud Spencer–Terence Hill-páros, miután Dougot, a megtermett kalandort (Bud Spencer) és Roscót, a munkanélküli vagányt (Terence Hill) összekeverik az amerikai hírszerzés ászaival, Steinberg és Mason CIA-ügynökökkel... A film hátra lévő része így aztán nem más, mint egy hamisítatlan James Bond-paródia, annak minden kötelező kellékével: titkos főhadiszállással, csinos nőkkel, fura kütyükkel és egy '60-as évekbe illő, bugyuta főgonosszal, aki egy rakétával akarja elpusztítani az egész emberiséget.

Természetesen nem hiányozhatnak a filmből a furmányos trükkökre képes csodajárgányok sem, amelyeket a 007-es is vezetett az elmúlt évtizede során. Az egyik legviccesebb jelenetben hőseink kisebb közlekedési káoszt okoznak azzal, hogy olajat spriccelnek az aszfaltra, pedig ők csak egy kis zenét akartak hallgatni az autórádión az 1958-as, aranydukkózású, golyóálló szolgálati Lincoln Continental Mark III-jukban szivarozgatva. A jelenet érdekessége, hogy Bud Spencer a való életben egyáltalán nem az a puritán, mogorva mackó volt, mint a filmjeiben, hanem pont az a fajta élvhajhász nagymenő, mint itt: egy láncdohányos, mindenkinek odamondogató, az életet nagy kanállal habzsoló playboy (aki még a forgatások ideje alatt is hajnalig lumpolt az elegáns hotelek bárjában és a kaszinójában, valamint imádott repülőt vezetni és saját jachtja is volt).

Sőt, Bud Spencer civilben is nagy rajongója volt a nyitott tetejű, elegáns autóknak. Király Levente egyebek között azt is megírta Bud Spencerről a Verhetetlen páros című könyvében (a legjobb sztorikat a kötetből itt gyűjtöttük össze), hogy álmai sportkocsija egy 1956-os gyártmányú Mercedes-Benz 190 SL volt, amit fiatalon maga is előszeretettel vezetett, az Extralarge-epizódok forgatásán pedig arról álmodozott, hogy újból vesz egy ilyet (de később gondjai akadtak az Olaszországba való átszállítással).

4. A páncélautó a Kincs, ami nincsben (1981)

– Páncélautó nem, páncélautó nem!
PÜFFF!!!
– Páncélautó igen, páncélautó igen!

Bár Anulu ebben a kacagtató klasszikusban körömszakadtáig titkolta a legyőzhetetlen japán páncélautó hollétét, valójában sem a japánok, sem az amerikaiak nem gyártottak olyan kurblis harckocsit a második világháború idején, mint amilyet itt láthattunk. A kincsre áhítozó hőseink, Charlie (Bud Spencer) és Alan (Terence Hill) által hol „tákolmány”, hol pedig „traktor” gúnynévvel illetett tank (helyesebben: páncélozott harcjármű) ugyanis nem egy eredeti vas volt. Sőt, még csak nem is egy korhű replika, hanem a stábtagoknak egy olyan saját fejlesztésű, működőképes masinériája, amivel a lehető legkönnyebben tudtak forgatni Pongo Pongo szigetének tengerpartján – ami valójában nem is a Csendes-óceán egy eldugott szegletében volt, hanem a floridai Key Biscayne szigetén, amit autóút köt össze Miami városával.

De nem ez az egyetlen anakronizmus ebben a filmben. Hőseink ugyanis olyan egyenruhát találnak az elhagyott bunkerban, ami a páncélautóhoz hasonlóan szintén nem létezett a második világháborúban. Terence Hill zubbonyán ugyanis jól kivehető az amerikai légierő felvarrója, a U.S. AIR FORCE-felirat – a dolog szépséghibája viszont az, hogy ilyen uniformis egészen biztosan nem volt egyetlen amerikain sem a csendes-óceáni fronton, mivel az önálló légierőt csak 1947-ben szervezték meg, előtte a pilóták a szárazföldi hadsereghez tartoztak, US Army Air Force néven.

5. A fehér Rolls-Royce a Nincs kettő négy nélkülben (1984)

Gyerekkorunk kedvenc szerepcserés akcióvígjátékában két zsiványnak, Gregnek (Bud Spencer) és Eliotnak (Terence Hill) mesés összegért cserébe kell helyettesítenie két életveszélyesen megfenyegetett, mimóza Rio de Janeiro-i milliomost, Antonio és Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedót (akiket ugye szintén Bud Spencer és Terence Hill alakít fergetegesen). A munka nem tűnik különösebben nehéznek, pláne hogy a két csibész igen jól szórakozik, miközben két pofon között kiélvezi a luxusélet minden örömét.

A filmben hőseink egy hófehér 1962-es Rolls-Royce Silver Cloud II-vel furikáznak, ám annál a résznél, amikor Antonio és Bastiano Coimbra de la Coronilla y Azevedo a repülőtéren kinyittatják az átalakított luxuskocsi hátsó ajtaját a sofőrökkel, a szélvédőn egy pillanatra tükröződik a kamera, valamint a jelenetet bevilágító égősor. A baki az alábbi videóban kb. 1:10-nél is jól látható:

Aki még többet szeretne tudni  a Bud Spencer-Terence Hill-filmek ikonikus járműiről, annak a Totalcar Nemcsak pofoztak, autóztak is című cikkét ajánljuk.