Danny Lloyd (Ragyogás)

Amilyen hatalmas szemétláda volt a zseniális Stanley Kubrick a Stephen King-adaptáció női főszerepét játszó Shelley Duvall-lal, olyan hatalmas hangsúlyt fektetett arra, hogy az ötéves Danny Torrance-t alakító gyerekszínész ne sérüljön.

A kisfiú azt hitte, egyszerű filmdrámában játszik, és kizárólag pozitív élményeket szerzett a forgatáson (szerencsétlen Duvalltól eltérően, aki gyakorlatilag idegileg tönkrement a Kubrickkal közös munkától).

„Stanley nagyszerű volt. Emlékszem, sokat labdázott velem, fogócskáztunk és hasonlók”

– árulta el a már felnőtt Lloyd egy 2017-es Guardian-interjúban. A gyerekszínész egyébként a forgatáson sokat játszott a Ragyogás talán legfélelmetesebb jelenetében szereplő ikrekkel, Lisa és Louise Burnsszel is – szerencsére nem „örökkön örökké”.

Mary Elizabeth Winstead (Cloverfield Lane 10)

A Cloverfield Lane 10 nem volt épp egy szokványos második rész, hiszen első blikkre nem sok köze van a 2008-as Cloverfieldhez, aminek papíron a folytatása. A 2016-os pszichothriller/horror pedig nemcsak a nézőknek volt meglepetés (akik az első előzetesig még azt sem tudták, hogy bővül a Cloverfield-univerzum), hanem a benne játszó színészeknek is. A sztárok úgy tudták, egy Valencia című filmben szerepelnek, és az egyik főszerepet megformáló Mary Elizabeth Winstead például csak a forgatás befejezése után értesült róla, hogy egy Cloverfield-moziban játszott. J.J. Abrams producer csak röviddel azelőtt árulta el neki az igazságot, hogy a színésznő megnézte volna a kész alkotást. De mindez azért is jött ki nagyon jól, mert

a Winstead által alakított karakter lényege is az volt, hogy megvezetik, és elég fontos információkat tartanak titokban előtte – így a sztár tudta nélkül próbálhatta ki a method actinget.

David Prowse (Star Wars: A Birodalom visszavág)

Darth Vader figuráját a legtöbben James Earl Jonesszal azonosítják, hiszen a karakter az ő jellegzetes hangján szólal meg. Vader nagyúr ikonikus köpenyét azonban az eredeti trilógia forgatásán egy David Prowse nevű kaszkadőr öltötte magára – aki még az antagonista teljes háttérsztorijával sem volt tisztában. Amikor eljött A Birodalom visszavág hatalmas fordulatának ideje (mikor kiderül, hogy Darth Vader Luke Skywalker apja), George Lucas forgatókönyvíró-producer és Irvin Kershner rendező nem akartak kockáztatni, és hogy minél nagyobbat üssön a csavar, ezt sem árulták el a színésznek, aki egy teljesen más sort mondott el a híres „én vagyok az apád” helyett (az utószinkron miatt ezt ugye meg lehetett tenni).

A Luke-ot alakító Mark Hamill később elárulta, hogy a forgatáson

az alkotókon kívül egyedül ő tudta a teljes igazságot,

és még legközvetlenebb kollégái, Harrison Ford és Carrie Fisher előtt is titkolóznia kellett ezzel kapcsolatban (Ford emiatt meg is sértődött, amikor a premieren kiderült a nagy fordulat). Az azóta eltelt évek során – a tavaly elhunyt – Prowse egyébként sokszor nyilatkozott a Star Wars-filmekről keserűen, de érdekes módon ezzel a momentummal egyáltalán nem volt baja.

Gabriel Byrne (Közönséges bűnözők)

Bryan Singer gengszterthrillerében egy csapat bűnözőt ismerünk meg, illetve az utánuk nyomozó különleges ügynököt, Dave Kujant, aki szinte a megszállottságig elszánta magát arra, hogy kiderítse a Keyser Söze nevű bűnözőzseni igazi identitását. A cselekmény nagy részében arra utalnak a nyomok, hogy egy Dean Keaton nevű karrierbűnöző Söze, majd a Közönséges bűnözők utolsó jelenetében lehull a lepel, és egy hatalmas fordulattal kiderül az igazság.

A Birodalom visszavág alkotóihoz hasonlóan Singer is azt akarta, hogy minél nagyobbat üssön a csavar, így hazudott a Keatont alakító Gabriel Byrne-nek, és meghagyta abban a hiszemben, hogy tényleg ő Keyser Söze. A film premierjén állítólag volt is egy kis villongás a parkolóban emiatt a színész és a rendező között.

Adrien Brody (Az őrület határán)

Terrence Malickot, a Sivár vidék, a Mennyei napok, Az új világ és Az élet fája rendezőjét imádják a kritikusok, de a színészek körében nagyon rossz híre van, mert híres arról, hogy a forgatókönyvhöz, sőt a már felvett anyaghoz képest az utómunkálatok során kifejezetten drasztikus változtatásokat eszközöl a filmjein – anélkül, hogy mindezt jelezné a sztároknak. A legmegalázóbb incidens ezzel kapcsolatban Adrien Brodyhoz köthető, aki még 24 éves feltörekvő színészként, évekkel A zongoristáért kapott Oscar-díja előtt szerepet kapott a direktor Az őrület határán című háborús filmjében.

A premierre Brody nagy büszkén elvitte a szüleit is, és velük együtt szembesült vele, hogy alig szerepel a filmben, mivel Malick a jelenetei nagy részét kivágta – miközben a színész azt hitte, hogy övé az egyik főszerep, így szegény úgy érezte (és még évekkel később is így nyilatkozott az esetről), hogy nyilvánosan megszégyenítették.

A rendező egyébként ugyanígy bánt el George Clooney-val (ugyanebben a műben) és a néhai Christopher Plummerrel is (vele Az új világban). Szép munka, Mr. Malick!

Meryl Streep (Távol Afrikától)

Sydney Pollack aljassága talán még Malickénál is nagyobb, hiszen ő nem a szerep természetével kapcsolatban tévesztette meg a sztárját, hanem a biztonságával kapcsolatosan vezette félre. A Távol Afrikától egyik ikonikus jelenetében egy oroszlán támadja meg a Meryl Streep által megformált Karen éjszakai táborhelyét. A forgatáson úgy beszélték meg, hogy az oroszlán a felvétel során meg lesz kötve – így azonban az állat nem volt túl együttműködő, ezért Pollack titokban, anélkül, hogy Streepnek szólt volna róla,

eloldozta a vadat,és a következő csapót már így vették fel.

A sztár még évekkel később is fel volt háborodva a dolgon (teljes joggal), amit tovább tetézett, hogy a direktor letagadta az incidenst (amit a színésznő a „kreatív memória” tipikus eseteként emlegetett). A rendező húzásának köszönhetően Streep karakterén valóban jól látszik a rémület – de a háromszoros (a forgatás idején kétszeres) Oscar-díjas sztár talán van olyan jó színész, hogy mindezt megkötött oroszlánnal is hitelesen tudta volna ábrázolni.

Jeff East (Superman)

A néhai Christopher Reeve annyira ikonikussá tette a szerepet, hogy könnyen megfeledkezünk róla: az 1978-as filmváltozatban volt egy másik színész is, aki Superman bőrébe bújt. A szuperhős tinédzserkori verzióját a 20 éves Jeff East formálta meg – akinek sajnálatos módon hazudtak róla, hogyan is fest (pontosabban hangzik) majd a végső vágásban.

Egy későbbi interjúban East elmesélte, hogy mindez okozott némi feszültséget közte és idősebb kollégája között, de szerencsére később elásták a csatabárdot, és Jeff East pár évvel a megbénult sztár halála előtt még egy, a Christopher Reeve Paralysis Foundation nevű alapítvány által szervezett jótékonysági eseményen is segédkezett Reeve-nek.

Slim Pickens (Dr. Strangelove)

Évtizedekkel a Ragyogásban szereplő Danny Lloydnak mondott kegyes hazugság előtt Stanley Kubrick már egy másik színészét is átverte azzal kapcsolatban, miféle filmben is szerepel. 1964-es társadalmi szatírába oltott fekete komédiájában (a film teljes címe egyébként Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni – be is került minden idők legrosszabb filmcímeit listázó válogatásunkba) a főszereplő, Peter Sellers több szerepet is megformált, és eredetileg úgy volt, hogy a később Slim Pickens westernsztárnak kiosztott karaktert is ő játssza majd, de egy sérülés miatt ez lehetetlenné vált. Kubrick pedig nem zavartatta magát azzal, hogy minden részletbe beavassa Pickenst, aki így nem tudott róla, hogy egy vígjátékban játszik,

és halálosan komolyan vette a szerepét – de így még jobban erősítette azt a fajta iróniát, amire a szatírának szüksége volt.

Charlton Heston (Ben-Hur)

Hollywood aranykorának egyik leglátványosabb filmeposzában a híresen konzervatív Charlton Heston alakította a címszerepet. A film egyik fontos jelenetében az általa megformált Judah Ben-Hur hosszú évek után újból találkozik régi barátjával, Messalával. A Ben-Hur egyik nem hivatalos forgatókönyvírója, Gore Vidal író azonban így nem érezte elég erősnek a képsort, ezért úgy instruálta a Messalát alakító Stephen Boydot, hogy viselkedjen úgy,

mintha korábban ő és a másik férfi szeretők lettek volna.

Vidal a barátok újbóli találkozását egyértelműen szerelmi jelenetnek írta le Boyd előtt – minderről azonban sem ő, sem William Wyler rendező nem szólt Hestonnak, mert attól tartottak, a sztár kiborulna a férfiak közti szerelem témáján. A színész így egész életében tagadta, amikor újságírók a filmmel kapcsolatban erről a szubtilis meleg szálról kérdezték.

Piper Laurie (Carrie)

Piper Laurie esete talán a legérdekesebb az egész listán, mivel ő saját magának hazudott a Carrie-ben elvállalt szerepével kapcsolatban. A Stephen King első regénye alapján készült 1976-os horrorban ő játssza a főhősnő vallási tébolyult, bántalmazó anyját, amivel az egész filmtörténelem egyik legemlékezetesebb főgonoszává vált. De amikor a színésznő először olvasta a forgatókönyvet, egyáltalán nem értette a koncepciót, és nem találta félelmetesnek a filmet. Aztán akkori férjével megtanácskozta a dolgot, és arra jutottak, hogy ez valamiféle szatíra lehet, amibe Brian De Palma rendező még egy kis plusz humort is próbált csempészni.

Laurie alakítása így egészen túlzó lett, amitől azonban a hatás még félelmetesebb, mert a figura teljesen kiszámíthatatlannak tűnik. Mikor De Palma végre meggyőzte róla, hogy a Carrie egyáltalán nem egy vicces film, a színésznő még akkor is úgy játszotta a szerepét, mintha egy gonosz boszorkát formálna meg, ami saját bevallása szerint

„nagyon felszabadító és élvezetes”

volt. Talán Piper Laurie az egyetlen színésznő, aki saját magát verte át a szerepe kapcsán, de végül is a végeredmény számít – és az lenyűgöző lett. És még az sem kizárt, hogy ő értelmezte helyesen Margaret White figuráját...

(via Looper)

Zúzós riffek a SZESSÖNben! A PORT.hu zenés műsorának legújabb vendége Kiss Jenő, aki testépítő körökben ismert, hiszen 1996-ban ő volt a Mr. Universe világbajnoka. Izomzatát nem a szél hordta össze, de most kiderül, mire megy a brutális erő hat vékony fémhúrral szemben.