Rengeteg színész szolgált a hadseregben, a légierőnél vagy a haditengerészetnél mielőtt befutott volna, de kevesen voltak olyanok, akik valóban szagoltak lőport igazi harcok során, akik benne voltak a sűrűjében.
Charles Laughton
Az egyik legnépszerűbb brit karakterszínész volt, pufók alkatával rendszerint komikus szerepeket játszott, de tudott gonosz is lenni. Imádta mind a szakma, mind a kritikusok, az olyan filmjei, mint A kereszt jele (1932) vagy a VIII. Henrik magánélete (1933) mai is klasszikusnak számítanak, és nehéz elhinni róla, hogy megjárta a lövészárkok poklát. Az első világháborúban 18 évesen vonult be, a kiképzés után a Northamptonshire ezred 7 zászlóaljánál harcolt Franciaországban, közelharcban is részt vett, ahol a szuronyát is használnia kellett, de csak kevés barátjának mesélt erről, és két évig aludni sem tudott rendesen, mert kísértette ez az emlék, és emiatt lett ateista a korábban hitbuzgó fiatalember. Nem sokkal a fegyverszünet előtt került gáztámadásba, amibe majdnem belehalt. A mustárgáznak "köszönhette" rekedt hangját, de a 30-as években kiújuló torokproblémái miatt majdnem fel kellett hagynia a színészettel.
Audie Murphy
Nem gond, ha nekünk, magyaroknak nem igazán ismerős ez a név, de Amerikában még ma is félistenként tisztelik a babaarcú egykori katonát, a II. világháborúból a legtöbb kitüntetéssel hazatérő hőst. A már ekkor számos csata veteránjának számító Murphy az Ardennek offenzíva során egymaga, sebesülten futamított meg több száz németet, akik közül legalább ötvenet meg is ölt. A háború után mai kifejezéssel poszt-traumás stressz szindrómával diagnosztizálták, párnája alatt töltött pisztollyal aludt, antidepresszánst szedett, és valószínűleg a színészet mentette meg a további kínoktól. Életrajza, a To Hell and Back megfilmesítésénél ő maga vállalta el a főszerepet – azon ritka esetek egyikében, amikor valaki önmagát játssza el -, ami a Cápáig a Universal legnagyobb bevételű filmsikere volt. Később Murphy westernfilmek tucatjában játszotta a párbajhőst, és bár jó színész sosem lett belőle, a közönség mindig imádta.
Lee Marvin
Marvin 18 évesen egyenesen az iskolapadból érkezett a tengerészgyalogság toborzóirodájába 1942 augusztusában, ahol szívesen látták a magas, izmos fiút. A 4. tengerészgyalogos hadosztályhoz osztották be, amely részt vett a Saipan szigetéért vívott véres ütközetben. Marvin a szigetet domináló Tapochau-hegycsúcsért folytatott elkeseredett harcokban sebesült meg, először a csípőjét érte egy géppuskasorozat, majd egy japán mesterlövész a lábát találta el 1944. június 18-án. Ezzel számára véget is ért a háború, hiszen egy évig tartott, mire felépült, és őrvezetőként szerelt le. Nem véletlenül játszott olyan sok háborús filmben, például a szintén veterán Samuel Fuller rendezte A nagy vörös egyesben (1980) vagy a Piszkos tizenkettőben, és a rendezők általában kikérték a véleményét a csatajelenetek leforgatásakor.
Michael Caine
Kedvenc angol színészünk még saját nevén, Maurice Micklewhite-ként vonult be a koreai háború elején a nagynevű Royal Fusiliers alakulatához – Koreában ugyanis nemcsak amerikaiak, de angolok, ausztrálok, hollandok, sőt, törökök is harcoltak az ENSZ felhatalmazásában. Caine egysége a másik oldalon beavatkozó, túlerőt jelentő kínaiak ellen harcolt, és géppuskásként rengeteget ölt meg közülük, de sosem kísértette ez az emlék, hiszen nem látta áldozatait. Nem véletlen, hogy első jelentős filmjében, az őt sztárrá tevő Zuluban (1964) is egy valódi háborús hőst játszott el, a Viktória kereszttel kitüntetett Bromhead hadnagyot, aki a zuluk ellen harcolt Rorke’s Driftnél. A színész egyébként a The Whistleblower című filmjében saját kitüntetéseit viselte, bár nem szeret dicsekedni velük.
James Stewart
A nagy közönségkedvenc Jimmy Stewart már igazi filmsztár volt a II. világháború kitörésekor, ám ő hazafias kötelességének érezte, hogy bevonuljon, annál is inkább, hogy ekkor már képzett pilóta volt. Már 1941 elején jelentkezett a légierőnél, ahol nyilván szívesen látták, ám elsőre nem felelt meg a súlykövetelményeknek - nagyon magas volt -, így kicsit gyúrnia kellett, hogy elég izmot pakoljon magára. A kiképzését követően az Angliában állomásozó 445. Bombázórajnál kapott beosztást és B-24-es bombázógépen szolgált. Összesen húsz bevetésen vett részt Franciaország és Németország felett, ami nem kiemelkedően sok, hiszen nyilván vigyáztak rá, de a háborúnak ebben a szakaszában igenis kiemelkedő teljesítmény volt, hiszen a német légvédelem még rendkívül hatékony volt, a bombázóknak pedig hatalmas távolságot kellett megtenniük a célpontig. Stewart rengeteg kitüntetéssel szerelt le ezredesi rangban, és annyira úriember volt, hogy zsoldjából mindvégig átutalta hollywoodi ügynökének a neki járó százalékot.
Clark Gable
A kackiás bajuszáról ismert szívtipró színész, az Elfújta a szél sztárja nem hazafias lelkesedésből, hanem jó eséllyel a halált keresve indult a háborúba. Imádott felesége, Carole Lombard halála után jelentkezett önkéntesként a légierőnél 1942-ben, és a háború nagyrészét ő is Angliában töltötte. Ő azonban nem volt képzett pilóta, így egy B-17-es fedélzeti lövész volt – ami az egyik legveszélyesebb beosztás egy bombázógépen. Az a hír járta, hogy Adolf Hitler maga tűzött ki jutalmat a fejére, de mivel a háború előtt német származása miatt a kedvenc színésze volt, élve akarta elfogatni. Persze vannak, akik szerint Gable beosztása valójában csak PR-fogás volt, és nem is harcolt, de tényleg repült éles bevetéseken, és meg is kapta az ezekért járó kitüntetéseket. Más kérdés, hogy a színészettel sem hagyott fel teljesen és két propagandafilmben is játszott ebben az időszakban.
Charles Bronson
A jelek szerint a légierőnél fordult meg a legtöbb későbbi nagy sztár vagy már akkor is ismert színész, és valóban ez számított a legjobb beosztásnak. Itt volt a legmagasabb a zsold, a legnagyobb a kényelem, nem kellett a frontvonalban szolgálni, a légierő pedig nem dicsekedett a riasztóan magas veszteségekkel. A 15 gyerekes litván bányászcsaládból érkező Charles Dennis Buchinsky számára ez maga lehetett a mennyország, és egy Boeing B-29 Superfortress bombázón lett fedélzeti lövész. A Csendes-óceáni Guam szigetén állomásozott az egysége, ahonnan 1945-ben már a Japán-szigeteket is elérték. Összesen 25 bevetésen vett részt, és sebesüléséért megkapta a Bíborszív kitüntetést is. A háború után a veteránokat segítő oktatási törvénynek köszönhette, hogy főiskolára mehetett, szlávos hangzású nevét pedig az ötvenes elején kialakuló hidegháborús hisztéria miatt változtatta Bronsonra.
Sterling Hayden
Az övé talán a legkalandosabb történet: Hayden feltörekvő hollywoodi sztár volt, a legszebb élő férfiként reklámozta stúdiója, amikor bevonult a haditengerészethez, és, hogy ne keltsen feltűnést és ne bánjanak vele másként, a John Hamilton nevet használta. Képességei miatt tisztiiskolába küldték, és itt figyelt fel rá a legendás William J. "Wild Bill" Donovan, akit az USA központi felderítési szervezetének létrehozásával bízott meg Roosevelt elnök. Ez lett az OSS, a CIA közvetlen elődje. Hayden ügynöki kiképzést kapott, és mivel kiválóan értett a vitorláshajókhoz, a Földközi tenger térségében vetették be. A feladatai közé tartozott a jugoszláv partizánok utánpótlásának biztosítása, és többször is ejtőernyővel dobták le, például az ekkor még fasiszta Horvátország területén. Később az észak-olaszországi hadműveletekben vett részt, és feladatai közé tartozott a lelőtt szövetséges bombázók legénységének kimentése az ellenséges vonalak mögül. Századosi rangban szerelt le rengeteg kitüntetéssel, volt, amit Tito marsalltól kapott, de sosem beszélt kalandjairól.
David Niven
Hayden brit megfelelője az Oscar-díjas David Niven volt, azzal a különbséggel, hogy ő előbb volt katona, aztán színész és megint katona. A rangos Sandhurst tiszti akadémián végzett, majd a kalandvágytól hajtva Amerikába ment és ott lett befutott színész, de a háború kitörésekor hazatért Angliába. Csakhogy unalmas beosztás kapott, ezért átkérette magát a kommandós egységekhez. Ennek kötelékében több, az ellenséges vonalak mögött végrehajtott küldetésben vett részt, ott volt a normandiai partraszálláskor és később összekötő tiszt volt az amerikai és brit egységek között. A háború végén maga Eisenhover tábornok adta át neki a Legion of Merit érdemrendet, a legmagasabb amerikai kitüntetést, amelyet külföldi megkaphat. Niven egészen 1971-ig, amikor megírta emléiratait. szinte semmit sem mesélt háborús éveiről.
Hardy Krüger
Sok amerikai és brit színész járta meg a frontot, mielőtt karriert csinált a filmiparban, ahol örömmel fogadták a veteránokat, az viszont nem volt jellemző, hogy az egykori ellenséget tárt karokkal várták volna. Persze mindig szükség volt néhány kifejezetten árja kinézetű, német akcentussal beszélő színészre, akik ellenszenves náci tiszteket játszottak, de Hardy Krüger nem ebbe a kategóriába tartozott, őt őszintén szerették és számos főszerepet kapott. Kevesen tudták, hogy a háború végén pont az amerikaiak ellen harcolt, ráadásul a hírhedt SS tagjaként. Mint minden német fiatal, 13 évesen ő is belépett a Hitlerjugendbe, majd felfedezte magának a náci filmipar, volt is egy főszerepe, de a háború vége felé, amikor tényleg mindenkire szükség volt, besorozták az újonnan létrehozott 38. Nibelungen SS hadosztályba. A szinte gyerekekből álló, mégis fanatikusan harcoló alakulat véres csatákat vívott az amerikai egységekkel, Krüger pedig fogságba esett, ahonnan harmadik próbálkozásra megszökött. Saját állítása szerint gyűlölte a nácikat és nem volt hajlandó az amerikaiakra lőni, amiért majdnem kivégezték – a gond az, hogy mivel utólag minden német ezt állította, nehéz eldönteni, igazat mondott-e.