Nagy és kevésbé nagy klasszikusok, Robert De Niro, George Clooney és Will Ferrell izzadnak le ezen ezen a hétvégén, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra!
Péntek: Csak egy kis pánik (1999)
Régóta tudjuk, hogy Robert De Niro baromi vicces tud lenni, 1999-ben viszont még inkább idősödő drámai színészként ismertük, és ezért is volt olyan kellemes meglepetés a Csak egy kis pánik. amiben egyszerre hozta régi önmagát és valami újat is megmutatott. Ő Paul Vitti maffiavezér – akit a valóban élt John Gottiról mintáztak -, akinek jobban kell vigyáznia az imidzsére, mint bárki másnak, ám éjszaka izzadtságban fürdik, nappal remeg, reszket, és a sírás kerülgeti. Ám a szerencse elé vet egy halk szavú, szemüveges pszichológust, így gorillái kíséretében bekopog a rendelésre, és ráparancsol a rémült doktorra, hogy kezelje i pánikbetegségéből. A 2014-ben elhunyt Harold Ramis rendező – akit színészként is ismerhettünk, például a Szellemirtók filmekből – nagyszerűen dolgozott az alapanyagból, Billy Crystal pedig remek ellentétpár a most is nagydumás De Nirónak. A film börtönös jeleneteit valóban a Sing Singben vették fel, a háttérben látható rabok pedig „igaziak”, a börtön drámaszakkörének tagjai. Másnap egyébként ugyanezen a csatornán megnézhetjük a 2002-es folytatást, a Még egy kis pánikot.
Szombat: Egek ura (2009)
George Clooney vonzereje akkor működik igazán, ha elegáns, kissé öntelt fazonokat alakíthat, legyen szó elbűvölő bankrablóról, sármos szélhámosról vagy egy kávéreklámról, és ezt Jason Reitman rendező is tökéletesen tudta, és ezért is osztotta pont rá Ryan Bingham szerepét. A negyvenes éveiben járó Ryan munkaerő-leépítési szakértő, abból él, hogy mások helyett elvégzi a piszkos munkát, és szépen, a lehetséges pozitív oldalakat kiemelve vesz búcsút az elbocsájtásra „ítélt” kollegáktól. Szinte egész életét a repülőtereken, a gépeken vagy szállodákban tölti, és azon kevesek közé tartozik, akik ezt kifejezetten élvezik.Agglegény, nem akar megállapodni, és semmilyen valódi emberi kapcsolatot sem tud vagy akar felmutatni. Egyetlen igazi célja van: a 10 millió törzsutas mérföld elérése. Csakhogy az ő cégét is eléri a leépítés veszélye és a racionalizálás, ezért egy törekvő fiatal kollégát osztanak be mellé – ez a szerep volt Anna Kendrick nagy kiugrása -, ráadásul egyik útja során megismerkedik a szintén törzsutas, csinos Alexszel. Az eredmény egy Golden Globe-díj a legjobb forgatókönyvért és nem kevesebb, mint 5 Oscar-jelölés!
Vasárnap: Keményítőkúra (2015)
Nem tudom, hogy Will Ferrell hogyan csinálja. A nagyra nőtt, igazi mamlasz képű színész egyik filmjében halál idegesítő, a másikban pedig elképesztően vicces, ráadásul hihetetlenül sokat dolgozik, és ezzel a cseppet sem előnyös alkattal rengeteg főszerepet játszik. Itt például egy, a saját világában lubickoló, pofátlan befektetési alap menedzser, aki egy szép napon arra ébred, hogy bilibe lóg a feje és csalásért tízéves börtönbüntetésre ítélik, nem is akárhová, a hírhedt San Quentin börtönbe. A bíró harminc napot ad neki arra, hogy elintézze a folyamatban lévő ügyeit, mire ő felkészülésként felbéreli az apró termetű fekete kocsimosó fiúját, hogy segítsen neki. A srác ugyanis börtönviselt, de nem bandatagként vagy rablásért került a rács mögé, hanem mert nem fizetett parkolójegyet. Etan Cohen rendező, az azóta kultikussá vált, és az idei amerikai elnökválasztást is bizarr módon megelőlegező Hülyék Paradicsoma forgatókönyvírója sikeresen ereszti össze a nagydumás seggdugasz Kevin Hartot, a soros szófosó fekete komédiást és a pazarul improvizáló, már az arcával is egész történeteket elmesélő, nála vagy négy fejjel magasabb Ferrellt, és ha a sztori nem is zseniális, ők ketten mindenképpen azok.
