A Válás francia módra az a film, ami után az ember bágyadtan eltűnődik, vajon mi az ördögöt akartak vele a készítői. Azon kívül, hogy felvonultatták Glenn Close-t, mint Párizsban nagyasszonykodó excentrikus amerikai írónőt, Kate Hudsont, mint Párizsba szakadt bumfordi amerikai leányt, aki egy öregedő francia kifinomult eleganciájától és egy méregdrága retikültől elveszti a józan amerikai eszét. És persze a ruhák is gyönyörűek. Színben, stílusban igen európaiak, ahogy a szobabelsők is kifinomult ízlésre vallanak. Egyáltalán, minden rém kifinomult, ha már Párizsban vagyunk, és azt figyeljük, hogy egy amerikai lány szeretne segíteni Franciaországba szakadt amerikai nővérének, akit éppen elhagyott a francia férje. Kész. Ennyi írható jóvá, de egy futóbolondra vett, felszarvazott amerikai férjen kívül egyetlen figura sem öltött magára a szép ruhákon kívül valamire való egyéniséget. Van szerelem, megcsalás, féltékenység is, olykor hollywoodiasan, olykor franciásan, de általában súlytalanul. A francia illetve amerikai kultúra különbözőségein megejtett vica verza csipkelődések - olykor mélyütések - elhelyezésével szerencsére James Ivory rendező a humorérzékének is jelét adja.
