Ha Rambo története nem is született újjá, William Friedkin Veszett vad című filmjében konkurenciája akadt.
A filmben egy, az öldöklésbe belefáradt, egykor Koszovóban harcoló, rémálmoktól gyötört, kiszolgált katona (Benicio Del Toro) szabadul el Oregon erdeiben, és öl meg módszeres kegyetlenséggel néhány szarvasvadászt, megfékezésére egykori kiképző tisztjét, Tommy Lee Jones-t kéri fel a hatóság.
William Friedkin új filmjével valamelyest kiköszörülte a hírnevén A bevetés szabályai című opuszával esett csorbát. A Veszett vad amellett, hogy az első perctől kezdve az utolsóig akciófilm, két sokat próbált, marcona férfi macska-egér harcának a története, egy furcsa apa-fiú, mester-tanítvány kapcsolat elbeszélése is.
Így a két színész számára akad mit alakítani a csihi-puhin túl is - kettőjük a szeretet és a gyűlölet között ingadozó viszonyának egy-egy szemvillanásnyi kifejezésére különösen a test-test elleni küzdelmek során, a késekkel vívott ütközetekben adódik lehetőségük. A Veszett vad ennek köszönhetően különös, morálfilozófiával dúsított akciófilm, amit még némi panteisztikus szellemiség is áthat - elvégre Benicio a szarvasvadászokat nem passzióból mészárolta le, hanem azért, mert azok a gyilkosságokkal vétettek a természet törvényei ellen.
A filmben megpendített kérdések azonban (joga van-e az embernek vadászni, ha azt nem az élelem megszerzésének céljából teszi; elpusztíthatja-e egy apa a fiát, ha az a fennálló rend ellen lázad; és egyáltalán, melyik félnek van igaza) költőiek maradnak, ráadásul újabb és újabb bunyóba torkollanak. Így azon nézőknek, akik Oregon erdeiben gyönyörködve szerettek volna némiképp az etikában is eligazodni, kissé lelombozó a Veszett vad akciófilmekre jellemző, hirtelen befejezése, azok számára viszont, akik egy izgalmas akciófilm reményével váltottak jegyet a filmre, érthetetlen, hogy mire föl ez a sok filozofálgatás és moralizálás.
