Nyilván vannak nálam szerencsésebb emberek a föld kerekén, de amikor életemben először és utoljára, láttam, mit láttam, kezembe fogtam egy Dargay-rajzot, rámtört a remegés, és valami olyan különleges érzés fogott el, amit csak ritkán érezhet a jóember. Fekete golyóstollal készült a rajz, ha a technikát nézzük, még csak nem is különleges vagy kifinomult, hiszen golyóstollal mint eszközzel nem lehet virtuózkodni, viszont egy fantasztikus tehetség kezében varázspálcává válik. És csak néztem, néztem a rajzot, és remegő ujjaimmal óvatosan tartottam a szélét, talán csak a papír éléhez éléhez értem hozzá, mintha nem lennék méltó arra, hogy megfogjam azt, ami egykor Dargay Attila kezében volt.Ugyan már, csak egy rajz, mondhatnák sokan. Nem. Nem csak egy rajz.  Lelkének egy apró darabkája volt ott azon a darabka papíroson, és az az icipici darabka is olyan elemi hatással volt rám, amit csak ritkán lehet megtapasztalni. Dargay Attila olyan zseni volt, amilyen csak ritkán jár közöttünk. Az ő rajzai nem egyszerűen mesteriek voltak, mert ha ceruzát, tollat, ecsetet fogott a kezébe, akkor életet teremtett. Mert magától értetődött volna, hogy rajzai leugorjanak a papírról, és éljék tovább saját kis életüket.

Dargay Attila 94 évvel ezelőtt, 1927. június 20-án született a Miskolctól 14 kilométerre található Mezőnyéken. Jegyző apját alig ismerte, mert alig tért vissza a második világháborús hadifogságból, rövid idő múlva meghalt. Az öt éves Attila anyjával Miskolcra került a nagyszülőkhöz. Nagyapja vándorszínész volt, szótárakat szerkesztett, írt és zenélt, anyja remekül énekelt, nagynénje színésznő volt. A kisfiú ennél inspirálóbb közeget keresve sem találhatott volna, és rajzolt napestig.

1945-től 1948-ig Képzőművészeti Főiskolára járt, közben egy évig, hogy a tanulmányait finanszírozni tudja, a Diósgyőri Vasgyárban játékállatokat festett. Úgy hozta a sors, no meg a kor politikája, hogy mivel nem paraszti, vagy munkáscsaládból származott, mindkét helyről kirúgták. 

Dizseri Eszter Kockáról kockára című művében Dargay így emlékezett vissza a főiskola itáni időszakra:

Miután kirúgtak a Képzőművészeti Főiskoláról, a Macskássy műtermében dolgoztam, mint kifutófiú. Be kellett naponta fűtenem, mostam a celleket, meg ilyesmi. Később már én is kaptam egyszerűbb feladatokat, ami igen nagy megtiszteltetés volt számomra.

Macskássy Gyula (1912-1971) a magyar rajzfilm megteremtője volt, animációs reklámfilmeket, rövid rajzfilmeket és sorozatokat készített. 1951-es A kiskakas gyémánt félkrajcára volt első rövidfilmje (ebben Dargay fázisrajzolóként vett részt) – és noha már korábban is készültek magyar animációs filmek, ezt a világszínvonalú, ma is elragadó alkotást tekintik a hazai animáció alapkövének.

Az első években senki sem tudta közülünk, hogyan kell rajzfilmet csinálni. Macskássy Gyuszi se. Hogy mitől él, mozog a figura. Egy kollégánk becsempészett egy picike tekercs Walt Disney-filmet. Ahányan csak voltunk, mind azt néztük munkaidő után, hogyan mozog egyszerre mind a négy lába az öszvérnek. Kezdtük skiccelni a mozdulatokat, amíg fel nem jelentett minket egy kolléganő, hogy titokban imperialista filmeket nézegetünk.

Dargay 1954-től tervező, majd 1957-től már rendező volt a Pannónia Filmstúdióban. Első munkája az 1959-es Ne hagy magad, emberke. A következő évtizedekben számtalan reklámfilmet, rövidfilmet, sorozatot készített, ha épp nem is tervezőként, íróként, "csak" rendezőként. Ő rendezte a Pom-Pomot és A nagy ho-ho-ho horgászt is.

Én már a kezdet kezdetén is Walt Disney-figurákat másoltam. Amik hozzánk elkerülhettek, a Disney Stúdió különböző termékeinek rajzait próbáltam a magamévá tenni, de úgy, hogy én magam is benne maradjak. Élveztem a profizmusukat. Azoknak volt arckifejezésük, azoknak volt karakterük, azok ki voltak találva. Általuk valami meseszerű, álomszerű szemüvegen át néztem a világot, és nagyon jól éreztem magam így. Tudtam, hogy nem a valóságot rajzolom, de kit érdekelt a valóság, az ott volt az ablakon kívül.

Első egész estés rajzfilmje a Lúdas Matyi volt 1976-ban, ezt követte az eredetileg sorozatnak készült, majd egészestés filmmé összevágott Vuk (1981), a Szaffi (1984) és Az erdő kapitánya (1988). Különböző státuszokban (dramaturg, figuratervező, forgatókönyvíró) közreműködött a Vili, a verébben (1989), a Sárkány és papucsban (1989), A hetedik testvérben (1995) és a Vacak, az erdő hősében (1997). Főleg az a négy rajzfilm, ami teljes egészében az ő alkotása ma is ugyanúgy elvarázsol felnőttet és gyereket egyaránt, mint bemutatásuk idején. (Nekem Az erdő kapitánya a kedvencem, ami nem adaptáció, hanem Dargay eredeti története – a forgatókönyvet Nepp Józseffel és Imre Istvánnal közösen írta –, hatalmas szíve van, ugyanakkor telis-tele fura ötletekkel, mint Góliát, a titkosrendőr bolha, Pimpike, aki bezabálván a bolondgomb ás tortát, a boldogság kék madarának hiszi magát, még repül is, és a Kapitány egy talpalatnyi szigeten álló, felfordított háza, amit Dini, a denevér épített.)

Mondják, a Lúdas Matyi lúdja én vagyok, s hallottam már kollégáimtól, hogy Vuk is az én gesztusaimmal forog, mozog. (…) Meglátok egy embert, rögtön azt vizsgálom, milyen állatra hasonlít, meglátok egy állatot, s azt keresem, milyen emberre emlékeztet. Torz a szemem: animációnak látom az egész világot.

Rengeteg képregényt is rajzolt, és azokban sem tudott hibázni. Sőt, Cs. Horváth Tibor terjedelmes szövegei sem tudták agyonnyomni a rajzait. Csak néhány cím a terjedelmes képregényadaptációs életműből: Bambi, Svejk, Óz, Pinokkió, Pinokkió, A nagyidai cigányok, A dzsungel könyve, Tom Sawyer kalandjai, Huckleberry Finn kalandja, Bogáncs, A bagdadi tolvaj, A furfangos Fatime, Csongor és Tünde, Vuk, amit előbb képregényként rajzolt meg. (Képregényeről ajánlkuk az Index cikkét.) De nem csak adaptációkat készített: ő alkotta meg például Kajlát is. És persze könyveket is illusztrált, ezek közül talán a leismertebb a Móricz Zsigmond verse alapján készült A török és a tehenek – gyerekkoromban is nagyon szerettem, a kedvenc képem az volt, amikor Mehemedet felrúgják a tehenet, aki teljesen a földbe fúródik, csak a lábai kandikálnak ki.

Dargay Attila 2009. október 20-án, 82 évesen hunyt el. 

Néhány hete jelentették be, hogy Dargay dédelgetett álmából, a képregényben is feldolgozott Csongor és Tündéből egész estés, hagyományos 2D-s rajzfilmet készítenek, Henrik Irén, a rajzfilmes özvegyének és állandó operatőrének, alkotótársának közreműködésével. Dargay már a hetvenes években szerette volna megcsinálni, de nem jött össze, viszont sok-sok vázlatot, figuratervet készített hozzá, ezeket használják fel. A rendező Máli Csaba, Dargay egykor tanítványa (ő rendezte és tervezte a Dóka Péter regényei alapján készült Szupermalac és Űrpatkány című rajzfilmsorozatot) és Pálfi Zsolt (Lengemesék), így a produkció biztos kezekben van.

(Források: WMN, Index,  Képregénymúzeum, MTVA, Wikipedia, Dot&Line, MANDA)