Már javában folytak az Aljas nyolcas előkészületei 2014 elején, amikor minden munkálatot leállítottak, mert felkerült az internetre a film forgatókönyve, Quentin Tarantino pedig ünnepélyesen bejelentette, hogy nem fogja leforgatni a filmet, hanem átírja a szkriptet, és regényként jelenteti meg. Itt lépett színre Samuel L. Jackson, aki először rábeszélte a rendezőt, hogy tartson egy nyilvános felolvasóestet az eredeti szereplőgárdával - akik közül majdnem mindenki szerepelt a végleges verzióban -, és ennek hatalmas sikere meggyőzte QT-t, hogy mégis leforgassa a filmet.

Bár mindenütt úgy hírdetik az Aljas nyolcast, mint Quentin Tarantino nyolcadik filmjét - sőt, maga a cím is egyfajta önreflekció, és volt, ahol angolul The H8ful Eight formában írták -, ez valójában a rendező kilencedik munkája, hiszen a Kill Bill első és második része külön-külön, időben is nagy eltéréssel jelent meg, ám QT mégis egynek tartja őket. Sőt, nem is nyolcan rekednek a fogadóban a vihar alatt, hanem kilencen, ha beleszámoljuk a kocsist is!

Quentin Tarantino saját bevallása szerint legfőképp két film hatott rá az Aljas nyolcas megírásakor, A dolog (1982) című horrorklasszikus és első rendezése, a Kutyaszorítóban (1992). Mi több, Tarantino szerint saját filmje zenéjéhez Ennio Morricone kompozíciókat is felhasznált, amiket annak idején A dologhoz írt, de végül nem kerültek a végleges változatba. QT le is vetítette a horrort az egész stábnak, miheztartás végett, hiszen a történet is hasonló, ami furcsa lehetett Kurt Russell számára, hiszen ő annak a filmnek is a főszereplője volt.

Ez Tarantino és Samuel L. Jackson hatodik közös munkája, bár a színész nem mindegyikben olyan feltűnő, mint itt. A Kill Bill 2.-ben (2004) csak egy kameó szerepet kapott - ő volt Rufus, a templomi zongorista -, a Becstelen brigantykban (2009) pedig narrátorkodott, és bár ilyen sokszor dolgoztak együtt, ez az első alkalom, hogy Samuel L. Jackson neve szerepel elsőként a stáblistán.

A legelső összevágott verzió több mint három órás lett és egy cigarettaszünetet is tartalmazott - a végleges játékidő sem sokkal rövidebb, 182 perc, és ezzel ez Tarantino leghosszabb filmje, bár a két Kill Bill együtt hosszabb 240 percnél és a rendező egy alkotásnak tekinti őket, de mi tudjuk, hogy nem azok.

Quentin Tarantino a 2015 Comic-Conon jelentette be, hogy a film zenéjét Ennio Morricone jegyzi majd, és azt is megjegyezte, hogy 40 év után ez lesz az első western, aminek a zenéjét a mester írja. Tarantino már korábban is felhasználta Morricone szerzeményeit a Kill Bill 2.-ben (2004), a Grindhouse - Halálbiztosban (2007), a Becstelen brigantykban (2009) és a Django elszabadulban (2012). Az utóbbihoz Morricone egy új dalt is írt, Ancora Qui címmel, ám nem volt elégedett azzal, ahogy a rendező azt felhasználta, és az eredmény nagy összeveszés lett, de ezek szerint kibékültek. Ez lesz egyébként az első Tarantino film, ami külön erre az alkalomra írt zenére épül, a rendező korábbi munkáit világraszóló lemezgyűjteményei darabjaiból válogatta össze, amikhez csak néhány összekötő darabot szerzett be.

A főszereplők közül csupán Jennifer Jason Leigh, Demián Bichir, Gene Jones és Channing Tatum nem dolgozott korábban Quentin Tarantinóval.

2015-ben világszerte szinte minden moziban lecserélték a régi vetítőgépeket és az ún. analóg, celluloid kópiákat felváltotta a jóval gazdaságosabb, és minőségben sem feltétlenül rosszabb digitális formátum. A filmőrült Tarantino azonban a celluloid nagy rajongója, és óriási harcot vívott azért, hogy világszerte az eredeti Ultra Panavision 70 mm formátumban vetítsék a filmjét - ami a plakátokra is felkerült. Ennek eredményeképpen a világ különböző pontjain 50 moziban újra ilyen vetítőgépeket állítottak munkába, és december 25-én egy roadshow formájában csak ezekben volt megnézhető az Aljas nyolcas, és csak aztán került „rendes” forgalmazásba. December 30-tól - nálunk 2016. január 7-től. Ez a kis „hóbort ” a becslések szerint a The Weinstein Company számára 8-10 millió dollár többletkiadást jelentett.

2015. december 19-én, egy héttel a bemutató előtt felkerült a film ún. megtekintő kópiája az internetre, és ugyanez történt a Brooklyn, a Carol, a Creed: Apollo fia, A visszatérő és A szoba esetében. Az elsőt 24 569.153 különböző IP címről töltötték le. Az ügyben az Alcon Entertainment főnöke és egyben a Holtpont remake-jének producere, Andrew Kosove a gyanúsított, aki a jelek szerint be akart tenni a konkurenciának.

A forgatás helyszínén, a kolorádói Telluride-ben az évszakhoz képest váratlanul jó időt lett, márpedig a történet dermesztő hidegben és süvítő szélben játszódik, ezért a stábnak hatalmas ventilátorokat, műhavat és száraz jeget kellett hozatnia - más helyszínt már csak azért sem kereshettek, mert a város 5 millió dollárral támogatta a produkciót. A stáb, köztük Tarantino, Jackson és Kurt Russell tréfából bemutatott egy „hóáldozatot”, és ezért vagy sem, de pár nappal később rengeteg hó esett, és újra „természetes” körülmények között tudtak forgatni.

Ez sorban a harmadik Tarantino film, amelybe az egyik karaktert tökön lövik.

A rendező „kézjegye”- van egy jelenet, ahol az egyik rosszfiú megkéri a fogadósnét, hogy tekerjen neki egy cigarettát, aki ehhez Red Apple márkájú dohányt használ - a márka Tarantino majd’ minden filmjében feltűnik.