Bajusz, pulóver, pecsétgyűrűt szétfeszítő, ujjnak csúfolt húsdarab. Valahol itt kezdődik a luxus egy izmos szupersztár számára; egy kicsit szembemenni az érvényben lévő imázzsal, nindzsacsillag helyett névjegykártyával dobálózni, vacsorára hazaérni, és házipapucsban mutatkozni. Ha valaki, hát Matt Damon mindenképpen kiérdemelte, hogy ünnepelt halálosztóként Philip Seymour Hoffman színészi kellékei között válogathasson, s hogy még nagyobb legyen a móka, eljátsszon egy mozihősszerepre ácsingózó, sorosan gombolt hivatalnokot. Egy olyan díszpéldányát az executive-szinteken székelő hivatalnokseregnek, akinek az autóparkja vetekszik ugyan egy kisebb hollywoodi sztáréval, az ide vezető utat azonban egy mezőgazdasági multi alkalmazottjaként sikerült megtennie. Amikor épp nem a még számára is kötelező népszórakoztató penzumot nyomja, Steven Soderbergh pont az ilyen, Hollywood számára nem sok hasznot hajtó mezőgazdasági vonatkozásokkal szeret bíbelődni. Bátor filmkészítő, aki sosem elégszik meg a müzli mosolygó felszínével; az összetevők izgatják őt nagyon, s ha kell, a mazsolához is közel merészkedik, ha a megszokott hollywoodi mazsolaábrázoláson fogás kínálkozik. Damon is a filmtörténeti főmazsola címére pályázik; kicsi, kövérkés és karrierista, kétségkívül kuriózum a közelmúlt karakterei között - akkor sem lenne nagyobb a kontraszt, ha a színész gyermekét egyedül nevelő, nehéz életű mexikói anyát játszana. Ám ez még nem minden, mert Damon nemcsak kicsi, kövérkés és karrierista, de kém is, szerepe szerint legalábbis egyre inkább annak képzeli magát, miután merő beszariságból elkezd jelentgetni az FBI-nak cége árfixáló hajlandóságairól. A fiúk így a megszokott kémábrázolásnak is kiosztanak egy maflást, de csak semmi harsányság; a szatíra legnemesebb eszközeit láthatjuk ugyanis akcióban. Soderberghnél már jó ideje ezek a bizonyos nemes rendezői fogások akcióznak; ahogy az Oscar-díjas filmrendező háttal szembemegy a műfajokkal, miközben bakugrásban tányérokat pörget, olyat rajta kívül tényleg csak kevesen tudnak, s ehhez még művelt és jó társalgó is. Ilyen magánszám mellett mi mást is tehetnének a szereplők, mint tiszteletteljes odaadással meghúzzák magukat, s itt-ott valamit villantanak: Che Guevara forradalmi divatot, Mike Whitacre pedig bajuszt, pulóvert, klinikai esetet és pecsétgyűrűt.
