Az 50. születésnapon James Bond nem szokásos gyertyafújásos zsúrra hívja rajongóit, hanem gigafesztiválra görögtűzzel. A kémek kémje úgy nosztalgiázik, hogy közben ennél frissebb nem is lehetne.
Volt egyszer egy Dr. No
Kevés olyan élvezetes lehetőség akad a múló idő filmszerű lekövetésére, mint sorra venni a James Bond-franchise epizódjait. Az 50. évforduló pedig remek alkalmat is szolgáltat a globális elemzésre, az evolúció részleteinek kihangsúlyozására, nem utolsó sorban az önironikus megjegyzésekre. Amit Sean Connery bunyó címszó alatt ugrabugrált a hatvanas években, az nagyapáink számára még csibészesnek tűnt, nekünk már simán béna, a felgyorsított és dadogósra vágott akciójelenetek meg még inkább. Igazságtalan persze korszakokat összehasonlítani, hiszen nem mérünk tankokat parittyával támadó törzsekhez, a jelenkor akciómozijai mellé viszont bátran állítsuk oda Sam Mendes munkáját és állapítsuk meg örömmel, ez bizony bitang jól sikerült darab. Lehet tisztelni a történelmet, de nem lehet stop-táblát állítani elé, a Skyfall pedig szemkápráztatóan update-elte a sorozatot.
[img id=373620 instance=1 align=left img]Az ügynök szíve
Ami talán még izgalmasabb, magának a karakternek továbbformálása; a gépies, szuperhős Bond emberközelivé válása már a Casino Royale-nál megkezdődött, azóta elemezzük, hogy az új évezred ikonjai már nem hiteltelenítik magukat olyasmivel, hogy ingük egy gyűrődés nélkül vészeli át a világ megmentését, illetve hogy mélységesen hallgatnak róla, van-e a főhősnek érzelme, múltja, kétségei. A folyamat csúcsra ér a jubileum évében megjelenő részben, többek között ezért is lett a drámában nagymenő Sam Mendes a Skyfall rendezője. Ő egyébként előre cáfolta, hogy megsértve a sorozat – vélt – érinthetetlenségét, visszavesz majd az akcióból, ám azt nem gondoltuk volna, hogy ennyire otthonosan mozog ebben a műfajban. Még ha nyilván az akciószekvenciák megkoreografálása nem is feltétlen az ő munkája volt. Szóval Bond nem tökéletes, nagyon nem, és nem is gyökértelen. Kicsit zavar ugyan, hogy a film utolsó harmadára átmegy Rambóba, ez sem a dicső múltra nem utal (hiszen sose volt ilyen), sem a karakterhez nem tesz hozzá.
Világraszóló ereszd-el-a-hajam
A stúdió a fél évszázados ünnepségre jól láthatóan beleadott apait-anyait. A Skyfall nem egy a 23 film közül, hanem mérföldkő, ahogy elejétől kezdve annak is szánták. Ehhez kellett egy kikezdhetetlen pedigréjű rendező (ellenben azzal a hőskori szokással, hogy a direktor csak ne nagyon nyomja rá kézjegyét a 007-esre, ki van az találva nélküle is), egy olyan konfliktus és történet, amely nem egyszerűen egy aktuális válság megoldására koncentrál, hanem korszakot zár és nyit a franchise-ban, egyúttal vastagon benne van az a filmtörténelmi hagyaték, amelyet James Bond 50 év alatt letett az asztalra. Kolosszális vállalkozás, ám ennyi munkával nem is lehetett más, mint hangos siker. A Skyfall hosszú évekre visszanézve a legjobb Bond-film, és ki merem jelenteni, hogy Javier Bardem azonnal a kedvenc 007-gonoszommá vált. Perverz brutalitás rejtőzik benne, igazán lehet tőle félni, nem egy karót nyelt parancsnok, aki utasítgat a titkos bázison, de egyébként kisujját nem mozdítja. Bardem figurája nem fél bekoszolni a kezét, csúszik, mászik, verekszik és Bondhoz hasonlóan őt is személyes indítékok hajtják előre, nem holmi anyagiak, vagy hatalomvágy. A forgatókönyv mindezek mellett kötelességtudóan helyez utalásokat hol konkrét korábbi epizódokra (vö: amint a 20. epizódban Ursula Andress a tenger habjaiban-jelenetét másoltatták le Halle Berry-vel), de még sűrűbben utalnak globálisabb értelemben az idő és divatok múlására, a módszerek változására, néha már Expendables-szerűen keltve "azért mégiscsak jó az öreg a háznál" típusú hangulatot. Ráadásul ezek nem csak a minden részletre figyelő rajongók számára nyújtanak többletértéket. S visszatérve még egy gondolat erejéig a karakterformálásra: bár vallom, hogy ez a kibontás a lehető legjobb, ami történhetett a figurával 2012-ben, a következő részekre most már kicsit vissza kellene kanyarodnunk a mezei, az atombombát lopó őrült tudóst üldöző hideg ügynök felé. Mielőtt még Pedro Almodóvarral rendeztetnek meg egy epizódot.
Kinek ajánljuk?
- Akik talán már ki is ábrándultak kicsit a 007-esből, nagyjából a Pierce Brosnan-érában, várjuk őket vissza.
- Akik Bondtól függetlenül látni akarják, milyen egy minőségi akciófilm 2012-ben.
- Akik még mindig szkeptikusak Daniel Craig kvalitásait illetően.
Kinek nem?
- Akik másfél óránál többet nem szeretnek ülni a moziban.
- Akik Sam Mendes miatt még mindig egy Amerikai szépség-féle keserű-vicces drámát remélnek.
- Akik valamilyen érthetetlen elvből eleve elutasítják James Bondot.
9/10
