Mutáns kislánnyal és hánytató kameramozgással sokkol a [REC], 2008 legjobb horrorfilmje.
A kézikamerás horrorfilmek reneszánszukat élik, pedig már kilenc év telt el a műfaj etalonja, a Blair Witch óta. 2007-ben a zombifilmek mestere, George A. Romero is remegő kezű operatőrökkel vitt új színt az élőholtzsánerbe, J.J. Abrams pedig még tovább lépett, és Cloverfield címmel imbolygó kamerás katasztrófafilmet forgatott. A [REC] című low budget spanyol horror volt mindkét film előképe.
A főszereplő szemszögéből bemutatott erőszak (point of view) persze nem új a horrorban, már az 1960-as Kameralesben sokkoló ereje volt, a Fekete karácsony és a Halloween rendezői pedig tökéletes nyitójelenetet csináltak belőle. Jaume Balaguero (Hideg csontok és a Rettegés háza) saját filmjeiben először alkalmazta, de meglepően hatásosan. A Blair Witchben és a Cloverfieldben az volt a legnagyobb gond, hogy bár a történet szereplői amatőr filmesek, mégis tökéletes képminőségű videókat forgattak, profikra jellemző beállításokkal. Egy veterán filmes stáb vette fel a jeleneteket.
A [REC] könnyedén feloldja ezt az ellentmondást: a történet főszereplői maguk is tévések. A szenzációhajhász, hiéna-újságíró fajtából, akik inkább kockáztatják a bokatörést, csak hogy a legjobb szögből vehessenek fel egy holttestből lakmározó zombit. A fiatal riporternő (Manuela Velasco) és az operatőre (Pablo Rosso) eredetileg az éjszakai műszakos tűzoltók bevetéséről forgatnak riportfilmet, de bennragadnak velük egy öreg bérházban. A Darth Vader-szerű, vegyvédelmi ruhás kommandósok nem engednek ki senkit, a bepánikolt lakók között viszont harapással kezd terjedni egy vírus, ami mindenkit agresszív zombivá változtat az épületben.
A rendező a maximálisan kihasználta a helyszínben rejlő lehetőségeket. A fullasztóan szűk lakásokban felvett kézikamerás jeleneteknél együtt indulhatunk zombivadászatra a tűzoltókkal. A klausztrofób szobabelsőkből kész öröm kijönni a vérmocskos lépcsőházba, de a falakról visszaverődő hörgések és halálsikolyok, a falkában támadó, éhes zombik miatt azonnal visszavágyunk a sötétbe.
Igazi halálsikolyok
Jaume Balagueró szemét trükkök egész arzenáljával hozta ki a leghitelesebb sikolyokat a szereplőgárdából. Amikor a lakók a rendőrökkel és a tévésekkel vitatkoznak a gangon, senki sem számított arra, hogy a kellékesek egy vérző fejű műhullát dobnak közéjük három emelet magasból, a sikoltozás és baszdmegelés viszont annyira megtetszett a rendezőnek, hogy megtartotta a jelenetet.
Balagueró csak az operatőrnek mutatta meg a teljes forgatókönyvet, így a színészek egyébként sem mindig tudták előre, hogy a különböző helyszíneken mi fog eltörni, leesni, vagy rájuk ugrani.
A speciális effekteseknek is megérdemelten jár külön dicséret: nem ez az első film, amiben egy gyereket száll meg a gonosz, de amikor a [REC]-ben az operatőr ráközelítet a zombikislány túlvilági szemeire, az is összeszarja magát, aki a Fűrész-filmek alatt szokott vacsorázni. A néha már túlzásba vitt kamerarángatás és menekülés szüneteiben a készítők véres belezésekkel kényeztetik a hardcore horrorrajongókat. Vágás nélkül mutatják, ahogy egy drabális, kopasz tűzoltó húsklopfolóval csapja arcon a zombivá változott öregasszonyt.
16 díjat nyert a film. Természetesen Hollywood is felfigyelt a lepukkant bérházban ámokfutó élőholtak sikerére, és már tavaly elkészült az amerikai verzió, Karantén címmel. Jövőre jön a [REC] 2 is.
Miért nem mi forgattuk le ezt a horrort? Budapest tele van öreg bérházakkal, és hollywoodi szuperprodukciókon edződött, profi műhullagyártó maszkmestereink is vannak. Anger Zsolt tűzoltóbaltával fejezhetné le a zombihadsereget, Tompos Kátya pedig tökéletes lenne véres topban sikoltozó riporterlánynak. Horroros rendezőnk is van: Antal Nimród több hónapja befejezte a Jean Renó-s filmjét Amerikában.
