A Mechanic látványos bérgyilkosos konzoljátéknak indul, de utána csak ismétli Charles Bronson 72-es változatának fordulatait. Donald Sutherland, Ben Foster és az akciórendező nagyon jók, Statham meg ugyanolyan, mint a többi filmjében: vezet, lő és csajozik megállás nélkül.
Jason Statham egy kolumbiai drogbáró haciendájának úszómedencéjében, búvárszerkóban várja a kedvező alkalmat, hogy puszta kézzel fojtsa meg a házigazdát. A vízben lebegő hullát a sikoltozó bejárónő után a géppisztolyos testőrök is felfedezik, de a kopasz bérgyilkos ekkor már messze jár. Szakácsnak öltözve surran ki a cselédek között a hátsó bejáraton, hogy egy menetrend szerinti szemétszállító uszályba kapaszkodva eltűnjön a környékről, és a titkos, high tech búvóhelyén netezve várja a következő megbízást. Így kellene kezdődnie egy tisztességes Hitman-mozifilmnek, de a Mestergyilkos nyitójeleneteként is tökéletesen működik.
A folytatással csak az a baj, hogy a feszes tempójú, brutális akciójelenetek kivételével a történet dramaturgiája teljesen megegyezik Charles Bronson 72-es Mestergyilkosával. Ami meg nem onnan lett átemelve, az a korábbi Statham-szupermozikból lehet ismerős: van itt őrült autós üldözés (mint a Szállítóban és a Halálfutamban), rengeteg keménykedés, verekedés és lövöldözés (mint a Crank 1-2-ben vagy az Expendablesben), meg macsón eldörmögött monológ is (mint a Blöffben). És persze szex az ismeretlenségbe rejtőző, dramaturgiailag nem is annyira fontos, eyecandy nővel (Mini Anden), aki itt kivételesen nem L alakú takaró alatt bujkál, hanem tisztességesen villant mellet és feneket is.
Statham most is pont olyan, mint bármelyik másik filmjében: szigorú tekintettel fut, ugrik, lő, csajozik és persze tekergeti a kormánykereket. Igazi színészi játékot csak ketten mutatnak be: Donald Sutherland, aki a főszereplő bérgyilkos bálványozott, de tolószékbe került mesterét, Jarry McKennát alakítja, és Ben Foster, aki ezúttal a főhős mellé adott bérgyilkostanítvány szerepét kapta.
Fosterről már a tavaly Oscarra jelölt The Messenger óta tudjuk, hogy tökéletes választás, ha csöndben dühöngő katonát kell drámaian alakítani. A Mestergyilkosban viszont nemcsak körszakállat növesztett a kisfiús Eminem-arcára, de ő mutatja be a mozgókép-történelem egyik legbrutálisabb amerikai konyhás verekedését is, amibe az övvel fojtogatástól a hűtőajtó mögé szorításon és a sörösüveges bunyón át a csavarhúzós gyomorszúrásig mindent bedobtak a koreográfusok. Statham és Foster között tökéletesen működik a filmbéli mester-tanítvány viszony, ami akár a valós életben is igaz lehet idővel: az akció zsánerben még friss húsnak számító, 30 éves színész ha így folytatja, komoly esélyekkel válthatja le pár éven belül a most 40-es és 50-es korosztály menthetetlenül öregedő, adrenalinbajnok sztárjait.
A Mestergyilkos sztoritól viszont ne várjunk sokat. Richard Wenk (ő írta Bruce Willis16 utcáját is) összelapátolt mindent, amit ismert bérgyilkosos témában, a Con Airt és a Tomb Raidert jegyző Simon West pedig ötlettelenül körérakta a 2011-ben elvárt mennyiségű akcióorgiát. A világ legjobb és legmacsóbb mészárosa egy titkos bűnszervezettől kap rendszeresen megbízatásokat, hogy fizetni tudja a fullextrás, szuperbiztonságos főhadiszállása rezsijét. Amikor az új meló egy régi barát likvidálását követeli meg, valami elpattan benne, és a főnökei ellen fordul - azaz sokadszorra is viszontlátjuk a mesterlövészes akciójátékok és képregények összes kliséjét. Mozivásznon persze ez is jobban mutat, mint monitoron, de aki látta a 72-es Mestergyilkost és végigtolta a Hitman-sotozatot, ne számítson nagy meglepetésekre. (6/10)
