A Széchenyi-filmből kiderül: a medencében, ami kívülről inkább lavórnak tűnik, fergeteges, évszázadok óta tartó börleszk zajlik. Röhögjünk, hiszen egy seggberúgós bohózat szereplői vagyunk.
Széchenyi szőrkucsmában áll, nagy, kajla bajusszal, vállán kacagány, tisztára, mint Rákóczi az ötszázason. Röhögnünk kell, röhögünk is ezen a félresikerült Legnagyobb Magyaron, aki balfék módon téblábol az izzasztó Clark Ádám téri szmogban, hogyan jelentse be a Lánchidat, ezen rágódik.
Persze, röhögni a Legnagyobb Magyaron, megint csak lesajnálni, kigúnyolni, szentséget sárba tiporni! - mondják mások. Csak ezt tudjátok! Mintha ti - dicső jelképeken röhögők - jobbak lennétek!
Innen indulna a szokásos birkózás, hogy igen, mert mi viszont, míg ti pedig...
De nem. A Legkisebb film a legnagyobb magyarról című film alkotói nem mennek bele az évszázados magyar politikai/morális pingpongba. Bénák ők is, látszik, hiszen ott vannak a filmen. A három rendező, szereplő - Kálmánchelyi, Stefanovics és Végh - rohangál Széchenyi körül, pont, ahogy a mérgezett egér, és ordítanak egymással, hogy mér' szúrtad ki a könyvben Széchenyi szemét, most nem tuggyuk, hogy nézett ki!
Levélben hívják meg főszereplőnek, kit is?, valami nagy nevet kell, legyen mondjuk Placido Domingo: "Kedves Placido Domingo! Mi már eddig is letettünk egy-két dolgot az asztalra, itt az ideje, hogy ön is letegyen." Így szokás nálunk, ká-európai túl-kompenzációval, meghívjuk, akit lehet, Franco Nero-t, Berlusconit, Busht, aki nem jön el, magára vessen!
De akkor most - értetlenkedik a néző - ki melyik oldalon áll ebben a filmben?! Kin kell röhögni, kit kell fikázni? Scherer Péteren, az Ezüst Jet-ski kft vezetőjén, aki behízelgő hangsúllyal beavatja a filmeseket a külvárosi biznicekbe, majd lehúzza őket egy ezresre? Aki elmond pár taxis-bölcsességet (Ne makogjál, mert manapság az a lényeg, hogy tudjál mondani ilyen számokat, hogy harmincmillió, meg negyvenmillió!), majd később egy fekete sportautóból veregeti meg a szerencsétlenkedő stáb vállát? Mit forgattok? A Széchenyi filmet? Hiszen azt mi a héten megcsináltuk!
Vagy a három álmodozó filmesen nevessünk, akik élhetetlenek, szegények, akiknek gyereke nem tud focizni, de közben, kamera híján, egy hűtőszekrénnyel forgatnak? Nem kell választani! Mindenkin röhöghetünk! Vegyük már észre, ebben a medencében, ami kívülről inkább lavórnak tűnik, fergeteges, évszázadok óta tartó börleszk zajlik. Röhögjünk, hiszen egy seggberúgós bohózat szereplői vagyunk: mi előbb építettünk Nemzeti Gödröt, mint Színházat, mi magunknak reklámozzuk magunkat, mi olimpiai pályázatot nyerünk, mielőtt kiírnák, mi a nemzeti színekből és akasztókötélből is pártjelvényt faragunk, mi még akkor is két álláspontot képviselünk, ha egyetértünk!
Röhögjünk, röhögjünk ki mindent! Nem kell félni. Ami szent, annak csak jót tesz a nevetés. A vidámságtól a hamis dolgok félnek.
