Nehéz elképzelni, milyen az, amikor apu rendezi anyut, és egy kicsit hajlandóak félretenni az otthoni dolgokat és a saját egójukat, de a filmtörténetben számos nagyszerű és néhány teljesen jelentéktelen rendező-színésznő párosra bukkanhatunk.
John Cassavetes és Gena Rowlands
Hollywood egyik legszebb és legszimpatikusabb házaspárja volt a színészként is nagyszerű John Cassavetes és Gena Rowlands, azzal a megkötéssel, hogy valójában nem voltak Hollywood részei.
Cassavetes, az amerikai realizmus New York-i iskolájának legeredetibb tehetsége volt, filmjeit abból a pénzből rendezte, amit színészként keresett az olyan munkáival, mint a Rosemary gyermeke vagy A piszkos tizenkettő, így mindvégig független maradhatott, miközben valódi sztárnak számított.
A gyönyörű szőke Rowlandsot még 1954-ben vette el, és jóval azután is szerepeltette filmjeiben, hogy felesége érett nővé vált, sőt, közös munkáik ekkor váltak csak igazán intenzívvé. Cassavetes nem kíméletes Rowlandsszel, már ami a szerepeit illeti, amiről jól tanúskodnak az olyan, ma már klasszikusnak nevezhető filmek, mint a Minnie és Moskowitz, a Premier és az Egy hatás alatt álló nő. Utóbbi egyfajta pszichológiai hatástanulmány a magányról és a kétségbeesésről, Rowlands pedig nyomasztóan tökéletes benne.
Cassavetes későbbi filmjeiben, a krimiként is funkcionáló Glóriaban és a búcsúdalnak szánt Szeretetáradatban már kevésbé "nehéz" nézni a színésznőt, aki férje 1989-es halála után egyben a szellemi hagyaték örököse is lett.
Woody Allen és Mia Farrow
Vannak csodás, egymást hosszú évekig boldogan inspiráló párok, akik végül a lehető legkeserűbb módon válnak szét, közös munkáikat azonban ma is fantasztikus élmény újranézni.
Woody Allen 1980 körül jött össze Mia Farrow-val, aki korábban Frank Sinatra felesége is volt – elég éles lehetett a kontraszt a két férfi között -, kapcsolatuk tizenkét évig tartott. 1982 és 1992 között összesen 13 közös filmjük volt, olyan nagyszerű alkotások, mint a Broadway Danny Rose, a Kairó bíbor rózsája, a Hannah és nővérei, a A rádió aranykora, a Bűnök és vétkek vagy a Férjek és feleségek.
Sosem éltek egy lakásban, hanem Manhattanben a Central Park két különböző oldalán volt lakásuk, és minden nap átjártak egymáshoz, 1991 végén pedig Allen hivatalosan is adoptálta Farrow két fogadott gyerekét, Dylant és Mosest. Aztán jött a bomba: Farrow meztelen képeket talált Allen lakásában fogadott lányáról, a koreai származású, akkor 21 éves Soon-Yiről, aki viszonyt folytatott Allennel – és akivel azóta is együtt vannak. Bár sokakban úgy rögzült, hogy a rendező saját fogadott lányával jött össze, ez így nem igaz, de sok dicséret így sem jár neki.
Tim Burton és Helena Bonham Carter
Kevesebb összeillő pár volt Hollywoodban, mint a külsejében és munkájában is rendkívül furcsa Tim Burton és a különc brit színésznő, Helena Bonham Carter. Majdnem másfél évtizedet töltött együtt a rendező és múzsája, akiknek két közös gyerekük is van. A keresztapjuk pedig ki más lehetne, mint Johnny Depp. A majmok bolygója forgatásán jöttek össze, és 2014-ben váltak szét az útjaik. Közös filmjeik között van a Charlie és a csokigyár, a Nagy Hal, A halott menyasszony vagy éppen az Alice Csodaországban. A közös munkával együtt összesen majdnem egy milliárd dollárt hoztak össze.
Érdekes elemezni az egyik későbbi munkájukat, mert a Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya sokat elárul kapcsolatuk végéről: a bosszút kajtató Todd mellett Mrs. Lovett sosem lehet boldog, pedig mindenét felkínálja, sőt, borzalmas tettekre is hajlandó, de a bukásuk elkerülhetetlen. Utolsó közös munkájuk a kevésbé sikerült, bár látványos Éjsötét árnyék, ahol Bonham Carter a család magányos és csalárd nevelőnőjét játszotta, és bár nem volt nagy szerep, az utolsó jelenet mégis az övé lett, felvetve a folytatás lehetőségét, 2014-ben azonban végleg szakítottak.
Guy Ritchie és Madonna
Guy Ritchie és Madonna kapcsolatának sosem volt jó a sajtója, részben azért, mert az újságírók amúgy is szerették cikizni az énekesnőt, aki párjánál kerek 10 évvel volt idősebb, és talán annak sem örültek sokan, hogy férje miatt hajlandó volt Angliába költözni és angolosan viselkedni. Ezt mind a britek, mind az amerikaiak kikérték maguknak.
Ennek fényében érdemes egyetlen közös munkájukat, a sokat szidalmazott és a világ egyik legrosszabb filmjének tartott Hullámhegyet (2002) vizsgálni. A közös hajótörést szenvedő elkényeztetett, amerikai milliomosnő és az általa korábban lekezelt és megalázott jóképű olasz halász (Adriano Giannini) története a Makrancos hölgy modern átirata, és korántsem rossz film, már ami a történetet illeti. Nálunk a Porton 6.9 az átlaga, az Imdb-n azonban megalázó 3.6 ponton áll.
Tény, hogy Madonna sosem volt képzett, mi több, jó színésznő sem, és az is látszik, hogy Ritchie nem igazán bírt vele, de arról szó sincsen, hogy nézhetetlen lenne a közös filmjük. A romboló kritika azonban nyilván a kapcsolatuknak sem tett jót, ami azonban nyolc évig mégis kitartott, és van egy közös fiuk is – igaz, Ritchie csak a válásuk után kezdett el újra igazán jó filmeket rendezni.
Michel Hazanavicius és Bérénice Bejo
Bár korábban is dolgoztak együtt, a Hazanavicius-Bejo páros 2011-ben vált világhírűvé az 5 Oscar-díjat is begyűjtő The Artist - A némafilmes elképesztő sikerét követően.
A litván származású rendező már a OSS 117: Képtelen kémregény című vidám James Bond paródiában is rendezte az argentin születésű színésznőt. Ez a film Franciaországban nagy siker lett, máshol azonban kevesen hallottak róla, A némafilmes viszont mindent megváltoztatott, legalábbis egy időre. A párbeszédek nélküli, fekete-fehér film női főszerepét eleve a feleségére írta a rendező, aki nyilván hálás volt, hogy nem kellett szöveget magolnia, és Bejo tényleg remek volt a némafilm bukását megidéző történetben, és nyugodtan hihettük, hogy a lábuk előtt hever az egész világ.
A párnak közben két gyereke is született, majd úgy döntöttek, hogy teljesen más filmet készítenek, mint amilyen az előző volt. A Csecsenföldön, menekültek között játszódó A keresés jószándékű, de gyenge közepes, majdnem hogy amatőr munka lett, amiben Bejo is rém gyenge alakítást nyújt, Hazanaviciust pedig jó eséllyel egyfilmes csodaként írták le nemzetközi szinten, következő filmjében pedig már nem is szerepeltette a feleségét.
Judd Apatow és Leslie Mann
A 2000-es évek legnépszerűbb vígjátékaiért felelős Judd Apatow még producerként ügyködött az 1996-os A kábelbarát elkészülte körül, és egy szereplőválogatáson vett részt, ahol a Matthew Broderick által alakított főszereplőnek kerestek barátnőt. A jelentkezők között ott volt egy ismeretlen színésznő is. Apatow első reakciója az volt, amikor meglátta Leslie Mannt: "Itt van Mrs. Apatow!" – és így is lett.
1997-ben már össze is házasodtak. Mann azóta férje minden egyes filmjében kapott szerepet, igaz, először csak piciket, majd egyre fontosabbakat, sőt, az Apatow-vígjátékok bizonyos értelemben az ő alakja köré fonódnak. Láthattuk a 40 éves szűzben, a Felkoppintvaban és a Ki nevet a végénben, a legfontosabb filmje azonban a 40 és annyi, ahol a kora miatt frusztrált feleséget és anyát alakította.
Apropó anya, Apatow-val két közös gyereke, Maude és Iris is szerepelnek Mann filmjeiben, mint a lányai, és nagyon szórakoztatóak.
