Az új Belphégor-film egyetlen erénye, hogy nagyon csábos a főszereplője. Sophie Marceau vadítóan néz ki, remekül lehet fényképezni, arca kifejező, vonzó. Démoni jelenség. Szinte pazarlás egy ilyen vacak filmbe egy ilyen érdekes nő. A Belphégor ? A Louvre fantomja barátságos horrorfilm, melytől se félni, se megijedni nem lehet. Néha megnevettet, de tartok tőle, a láthatóan gurulva közlekedő Belphégor nem szándékosan vicces. A történet ismerős: a hatvanas évek végén fél Magyarország fogvacogva figyelte a Belphégor-sorozatot, melyben a fantom a sötét Louvre-ban kísért, és teremőröket gyilkol. Még a maszk is a régi. De hiába. Belphégor elvesztette erejét, az új filmben másfél óra alatt még halványka borzongatásra sem képes.
A rémes történet szerint Lisát, a csinos bolttulajdonost megszállja egy múmia szelleme, és szörnyű tettekre kényszeríti. A múmia azért dühös, mert az ókorban nem temették el rendesen. Szerencsére színre lép egy sármos fiatalember, és megpróbál segíteni Lisán. Igaz, elég erőtlenül. Frédéric Diefenthalt főszereplőként jegyzik, ám lényegében csak epizodista: Jean-Paul Salomé rendező ugráló bohócot csinál belőle, aki szívja a cigijét, és csóválja a fejét. A történetet színesíti egy idegbeteg múzeumigazgató, aki nem hisz a fantomban, amíg az alaposan rá nem ijeszt. Akad egy szórakozott öreg nyomozó is ? ő hivatott a humoros vonulatot képviselni ?, akinek közös jelenetei az Oscar-díjas Julie Christie-vel néha egész kedvesek. Kötelező utalásként megjelenik másfél másodpercre a hajdani sorozat főszereplőnője, Juliette Gréco is. Arca éppoly sápadt, mint amilyen sápadt az egész történet.
Felszínes fejtegetések a halálról, fantáziátlan, unalmas képek, valamint néhány érdekes vizuális megoldás Lisa megszállottságának illusztrálására. Ennyi a film. Rejtélyességnek, sejtelmességnek nyoma sincs benne. A rendező nem dolgoztatja meg fantáziánkat, nem von be minket a játékba, meghagy tétlen szemlélőnek. Egy jó thrillert nézve akkor a legfeszültebb az ember, amikor nem történik semmi, mert ebből sejti, hogy rövidesen történni fog valami. Ezt a filmet nézve akkor sem vagyunk feszültek, amikor egy rém riogat a vászonról, sőt ha kényelmes a szék, még aludni is tudunk. Jelenetről jelenetre kiszámítható, mi következik. Az utóbbi idők két jól megcsinált francia thrillere, a Bíbor folyók és a Farkasok szövetsége után csalódás ez az ötlettelen munka. Az új Belphégor-remake nemigen ajánlható senkinek, legfeljebb annak, aki Sophie Marceau szép arcélére, árnyékban felvett meztelen hátára és szintén csupasz, formás hátsójára kíváncsi.
