Utoljára akkor gondolkodtatott el így egy ennyire kezdetleges módon elgondolkodtatónak szánt film, mikor azon tűnődtem, hogy lefeküdnék-e a jó és öreg Robert Redforddal egy milkáért, mint tette azt Demi Moore a Tisztességtelen ajánlatban.
A lényeg, hogy Vince Vaughnt nincs miért nagyon irigyelni, azt leszámítva persze, hogy hunyorítva van némi Marlon Brandó-i kisugárzása, hiszen az ő dilemmájában még csak ennyi pikantéria sincs: választhat az életre szóló bűntudat és egy legalább három évig tartó malajziai börtönbüntetés között, amiért ott töltött vakációjukon két haverjával felelőtlen aranyifjakként kicsit túljátszották a szerepüket. Egyiküket (Joaquin Phoenix) lekapcsolják a hasissal, és akasztófa vár rá, ha társai nem vállalnak részt önként a felelősségből. A meggyőzés nehéz feladatát a természetesen dögös ügyvédnőre (Anne Heche) osztották, úgyhogy a probléma kelleténél mélyebb megközelítésétől ezúttal sem kell tartanunk. Más szóval elég izgalmas film, még ahhoz képest is, hogy a történések lényegi része ennyi tartalomismertetés után könnyen kitalálható. Majdnem addig a pontig, ahol tudni kellett volna abbahagyni ahhoz, hogy megspóroljunk némi érzelgős kínlódást és a minden bizonnyal szappanoperából kölcsönzött zenéket.
De így, őszelőn még ez a legkevesebb.
