Robert Zemeckis rendező újabb közös munkája Tom Hanks-szel a Forrest Gump óta - hirdetik az öles szalagcímek világszerte, az első pillanatra talán megtévesztve néhány potenciális nézőt.
A direktor és a megasztár színész koprodukciója alatt ezúttal egy rajzfilm értendő, egy az emberi mozdulatot tökéletesen leképező forradalmian új módszert felhasználó animációs mozi, melyben ugyan Hanks több szerepet is alakít, mindehhez csak a hangját adja, a vásznon csak virtuális figuraként van jelen - a magyar gyerekek esetében viszont a szinkron miatt elképzelhető, hogy sokuknak fel sem tűnik Hanks jelenléte.
Zemeckis filmjét két okból kifolyólag is a Grincshez kell hasonlítani. Az egyik indok az, hogy a Polar Expresszhez hasonlóan a Jim Carrey-film alapsztorijához is egy az angolszász világban jól ismert mese szolgál, mellyel mindenki találkozik egyszer felnőtté serdülése során. A második ok pedig az elsőből könnyedén levezethető - mint ilyen, a más kultúrkörben felcseperedők, köztük a magyar gyerekek számára egyrészt érthetetlen, másrészt kicsit zavaró történet. Egy magyar gyereknek ugyanis nem a Santa hozza az ajándékot, aki egyébként Mikulás képében nálunk is jelen van, csak egy másik időpontban érkezik. A film megtekintése előtt tehát érdemes gyors kiselőadást tartani a gyereknek a kultúrák és hagyományok eltérését némileg felvázolva. Ha ez megtörtént, akkor már semmi sem állhat az élvezet útjába, hátborzongató és gyerekszívlágyító kalandok váltogatják egymást miközben a címben szereplő vonat hullámvasúthoz hasonlatosan, rendkívül hatásosan kidolgozottan száguld végig a sztorin.
A film egyébként borzasztóan látványos CGI dömping, a digitális technika minden vívmányát bevetve harcol a potenciális nézők, vagyis a gyerekek kegyeiért, melyet minden bizonnyal elnyer majd, mert éppen kellő arányban keveredik benne a szentimentalizmus a kalanddal.
