A magyar kabaré történetének egyik klasszikus gyöngyszemében, a ragyogó tehetségű Salamon Bála által alakított kishivatalnok úgy kerüli el a száműzetéssel felérő vidékre áthelyezést, hogy hivatali feljebbvalóit a " ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni" furfangos, kétértelmű mondattal a falhoz állítja, mivel mindegyiknek van kisebb-nagyobb takargatni valója. Az Addig jár a korsó a kútra... című francia vígjátékban a mi szocialista múltunkra és viszonyainkra oly jellemző mondatot egy, a nyugati világban manapság divatos és népszerű kifejezés, a politically correct váltja fel.
Francois Pignon, filmünk hőse, könyvelőként dolgozik egy óvszergyárban. Élete teljes csőd: a felesége két éve elhagyta, a fia unalmas fráternek tartja és egyszerűen nem áll vele szóba, munkatársai a háta mögött nevetnek rajta és ráadásul egy nap arról értesül, hogy a vállalati leépítések kapcsán el akarják bocsátani. Elkeseredésében a szerencsétlen ember majdnem öngyilkos lesz, de új szomszédja lebeszéli a dologról, sőt még ötletet is ad neki, hogyan tartaná meg az állását: el kell terjesztenie magáról, hogy meleg. S lőn csoda. Néhány kompromittáló ál-fotó és két nap múlva már az egész üzen hősünk nemi identitásán csámcsog, a vállalat vezetése pedig, a szexuális diszkrimináció gyanújától tartva eltekint a kirúgásától. Csakhogy a helyzet fokozódik, a hazugságok meg egyszer mind lelepleződnek. Ám mikorra kiderül az igazság, visszahúzódó, szürke könyvelőnk élete már alapjaiban meg változott.
Fracis Weber nevéhez, forgatókönyvíróként és rendezőként is, számos, igen nagy sikerű francia vígjáték fűződik (Agyő, haver, Balfácán, Balekok, Dilisek vacsorája). Jelen darabja azonban előző munkáihoz képest haloványabbra sikeredett. A filmmel a legfőbb probléma, hogy steril és kimódolt minden részletében, igazándiból egy jót nem lehet röhögni rajta. A cselekmény fordulatai kiszámíthatóak, a poénok laposak (kivétel néhány vizualításra épülő geg), a dialógusok franciásan terjengősek, a tempó vontatott. Ráadásul a forgatókönyvvel is akadnak gondok: pl. Depardieu figurájának dramaturgiai szerepe egyszerűen talány számomra (a megfejtéseket a sajto@port.hu címre szíveskedjenek). A színészek egyébként rendben volnának, bár véleményem szerint túlságosan visszafogottan játszanak: tűz és szív nélkül.
Végezetül a film magyar címéhez csak annyit, hogy eredetileg a korsó helyett a köcsög szerepelt benne, de hála isten győzött a jó izlés és a politikai korrektség. Így viszont teljességgel értelmetlen.
