"Baltic, baltic, but not the same" - mondja Tobias Moretti mint lett taxisofőr a Rigába koporsóval érkező furcsa francia párnak, amikor kiderül, hogy azok nem Lettországba, hanem Litvániába készültek temetni, csak összekeverték a foglalást - Latvia, Litauen, mint két tojás. Az osztrák rendező, Alexander Hahn öt párhuzamos történetet lő ki startpisztolyából a rigai reptéren, hogy aztán a hősök furcsa véletlenek folytán újra egy helyen, a kórház ügyeletén találkozzanak az év legrövidebb éjszakáján. Az ősök hiedelme szerint varázslatos éj ez, bármi megtörténhet ilyenkor, pláne egy filmben. A testvérvárosi látogatáson tartózkodó két liverpooli tűzoltó egymásba szeret a telihold alatt egy tóban lubickolva. A csupán blowjobért ideruccanó osztrák üzletemberekről kiderül, hogy szélhámosok. Az amerikai Curt megtalálja féltestvérét, és feleségül veszi. A gyászoló franciák elütnek egy kengurut az erdőben. Lett lúzerék pedig úszva a hosszú nap nyújtotta fényárban, megfúrják a pipeline-t a nagypapa eszkábálta fúrófejjel. Közben zeng a balti etnosramli, ropják a népviseletbe öltözött népek, ugrálják át a tűzrakásokat, folyik a lett sör, habzsolják a köményes sajtot meg az erdei gombát; a telihold meg jót mulat, ahogy mi is - akár el is hiszem, hogy a végefőcím után sincs ez másként arra. A filmes focipályán csak néhanap labdába rúgó lettek egy vicces, abszurd, ámde kedves kelet-közép-európai filmet dobtak össze az osztrákokkal, angolokkal és az oroszokkal (!) kalákában. Külön hála a zéró oberonkodásért meg puckoskodásért.
