Ha ma Magyarországon valaki a zenekarosdira teszi fel az életét és karrierjét, az egy bátorság érdemrendet minimum megérdemel, de mint filmünk is mutatja, a helyzet azért korántsem lehetetlen. Akár egy éppen induló bandának is nagyon megindulhat a szekere, ha megfelelő háttér és néhány ismertebb arc játszik a hangszereken.
Indul a banda
Ha azt halljuk, hogy egy zenekar egy szponzor segítségével állt össze egy közös album, egy film és egy turné kedvéért, talán nem véletlen, ha a rock and roll helyett a kilencvenes évek olyan fiú és lánybandáira asszociálunk, mint a Spice Girls vagy a Boyzone, melyek a marketingguruk igényeinek szigorúan megfelelve gyártották ártalmatlan slágereiket. Úgy tűnik ma már a jelenség a rockzenébe is beszivárgott, de hogy ez mennyire rock and roll, azt a kedves olvasó véleményére bízzuk. A supergroupként aposztrofált Jack Jack felállása a dobos Ganxsta Zoleeból, a gitáros/énekes Mester Tamásból, a gitáros Tóth Tibiből (Hooligans) és a basszusgitáros Papp Szabolcsból (Supernem) áll.
A rockumentumfilm
A műfaj a dokumentumfilm alzsánereként értelmezhető, magyarul a rockzenekarokról szóló dokumentumfilmeket szoktak így nevezni. Külföldön a legnagyobb bandák egy része általában eljut odáig, hogy egyszer róluk is készüljön egy ilyen, de az mindenképp szokatlan kezdeményezésnek mondható, ha egy banda indulása kerülhet megörökítésre. Az eddig klipkészítésben jeleskedő, és ebben az iparágban rekordszámban termelő Indián kapott lehetőséget a film elkészítésére, és pár percen belül kiderül, hogy érti és szereti a műfajt. A közvetlen hangnemhez bizonyára az is hozzájárult, hogy baráti, vagy legalábbis haveri viszonyt ápol a tagokkal, ráadásul egy pszichológusnőt is felkért a zenekarral való mélyebb beszélgetésekhez.
Summa
A filmben megvan minden, amit a zsáner igényel. Stúdiófelvételek, koncertrészletek, bulik és beszélgetések. Tényleg pompás látleletet nyújt a mai magyar könnyűzenei szcéna helyzetéről, és a zenészekről is sikerül levetkőztetnie a gyakran viselt álarcukat, és igazi emberekként mutatja be őket. Indiánnak csak a történetmeséléssel gyűlik meg a baja. Valahogy nem jutunk soha A pontból B pontba. Mivel az idősíkokat keverve mutatja be a történések nagy részét, így a végső koncertből már az elején látjuk, hogy rendben ment, tehát például az efféle izgalmak is elmaradnak. A felvetett problémákat nem mindig vezeti le, és a stáblista legördülése után is sok kérdés marad a néző fejében, amire igazából a filmnek kellett volna válaszolnia.
Kinek ajánljuk?
- A fent említett zenekarok és emberek rajongótáborának.
- Akik egy könnyed estére vágynak a moziban, de épp kifogytak a jó vígjátékokból.
Kinek nem?
- Akiket cseppet sem érdekel a magyar rockzenei színtér.
- Akik szerint a dokumentumfilmek csak a tévéképernyőre valók.
6/10
