Sokat játszik és forgat, ezért különlegesek azok az esték, amikor eljut színházba vagy moziba – mondja Lovas Rozi színész, a Loupe Színházi Társulás egyik alapítója és művészeti tanácsadója. A magyar filmekre mindig próbál időt szakítani, a színházban is talál kiemelten fontos produkciókat. A streamelt sorozatok pedig az esti rutin részei, amikor már lefeküdtek a gyerekek – de csak módjával, hogy reggel 7-kor pihenten ébredjen.

Színház: kitörhet valaha a borsodi zsákfaluból egy fiatalember?

Fontos produkció Lovas Rozinak a Loupe Társulás nyolcadik bemutatója, Az éjjel soha nem érhet véget, még akkor is, ha nem játszik benne. Látott jó pár próbát belőle és a bemutatót is, örömmel meséli, milyen csodálatos csapat jött össze: Znamenák István, Samudovszky Adrian, Stefanovics Angéla, Trill Beatrix és Bánki Gergely.

Az előadás egyik különlegessége, hogy ők még sosem játszottak együtt. Nagyon jó energiákkal és óriás szívvel dolgoztak együtt ezen a fontos kérdést feldolgozó témán.”

Ez a vadiúj kortárs darab – amelyet Csicskár Dávid és Horváth János Antal írt – ugyanis olyan társadalmi kérdéskört vet fel, mint a vidék és a főváros közötti bődületes különbség, valamint a szegregáció. Kitörhet-e valaha egy borsodi zsákfaluból egy fiatalember, ha soha életében nem látott erre lehetőséget? Mi történik, ha a focin keresztül mégis sanszot kap? Szó van benne alkoholizmusról, nők és férfiak közötti megkülönböztetésről, továbbá teljesen felborult társadalmi egyensúlyról. Megláthatjuk benne azt is, miként reagál a fiatal srác lehetőségére a környezete. Elengedik, avagy a saját jólétüket, boldogulásukat, esélyüket látják benne? Mindezt viccesen, igazi, érdekes karakterek által meséli el Horváth János Antal rendezésében.

Nem egy konkrét fiatalról írták a történetet a szerzők, de mielőtt belevágtak, fontos és mély beszélgetésük volt Bódis Krisztával, a Van Helyed Alapítvány megálmodójával. Ezt rengeteg elemzés és kutatómunka követte, hosszú írói folyamat, hogy érdemlegesen beszélhessenek erről a problémáról.

Persze kérdés, hogy a II. kerület közepéről, a Marczibányi téri központból, sok ezer forintos jegyárakkal van-e létjogosultságunk olyan témáról beszélni, amely húsba vágóan nem érint minket?”

– teszi fel a kérdést Lovas Rozi, aki azért hisz abban, ez talán elindítja az érzékenyítést, és felhívhatja a figyelmet az égető helyzetekre. Amúgy meggyőződése, ha az ember nyitott szívvel, füllel, lélekkel figyel a világra, a mai Magyarországunk problémáira, akkor elég hamar szembe találja magát hasonló helyzetekkel, gyermeki sorsokkal. Aki segíteni szeretne nekik, első körben kiötli, kinek adja az adója 1 százalékát, a használt ruháit, kinek gyűjtsön karácsonyra.

Mozi: mélyszegénység és a farkastörvények

Mikulán Dávid és Révész Bálint dokumentumfilmje, a KIX egészen különleges sztori. Már az a gondolat is rabul ejtette Lovas Rozit, hogy sok évet tettek bele a rendezők, hogy a főszereplő srácot, Sanyi útját figyeljék.

Ennél dokumentaristábban nem is lehet gondolkodni, mint hogy valós időben, valós emberek életét követték, és lett belőle egy elképesztő látlelet a magyar valóságról.”

– mondja a színésznő, aki úgy gondolja, csomószor nem jön szembe a hétköznapokban, hogy az emberek miként élnek, mennyit dolgoznak, hogy fennmaradhassanak. Vannak gyerekek, akikre sokkal kevesebb figyelem jut, mint amennyire szükségük lenne, és nem ritka, hogy az utcán nőnek fel, ahol farkastörvények uralkodnak. A KIX-ben nagyjából egyenes adásban nézhetjük végig, ahogy egy ártatlan gyermeki lélek megpróbálja felvenni a versenyt a külvilággal, mik azok a hatások, amelyek bekúsznak az életébe, és észrevétlenül megváltoztatják. Majd elkövetője lesz egy olyan durva bűncselekménynek, amelyről nem is feltételezi, hogy valaha belesodródhatna. A film végére pedig a néző képtelen eldönteni, ki a bűnös: a társadalmunk, a lehetetlen körülmények, az utcai erőszak, az egymás közötti kommunikáció durvasága, a szegénység, a szeretetlenség vagy az oda nem figyelés.

Stream: nyomozós sorozat női főszereplővel

Mivel ritkán járhatunk el este, a gyerekek esti fektetése után, vagy ha hazaértünk a színházból, forgatásból, az utolsó szeánszunk a sorozatnézés a férjemmel.”

Lovas Rozi és férje, Horváth János Antal beszélgetésünkkor kezdte el A Fehér Lótusz 3. évadát. Előtte a Kamaszokat nézték, amelyet fantasztikusnak tartanak, és értékelik, hogy már annyi sorozat készült, mégis lehet újat mutatni, mondani. Azt megelőzően egy finn sorozatot, a Holtszél címűt (Deadwind) követték, amely szintén nagyon betalált nekik, mivel mindketten nagyon szeretik a skandináv krimiket.

Bár a gyerekek megszületése előtt gyakran ledaráltak egy-egy érdekes sorozatot, nehogy másnap spoilerezze valaki, jó ideje mások a prioritások.

Muszáj az embernek kipihenten ébrednie reggel 7-kor, amikor a gyerekek felkelnek. De vannak azért olyan sorozatok, amelyek belekúsznak az ember agyába, és nem eresztenek egész nap.”

Nagyon kedveli a nyomozós sorozatokat a színésznő, a szerethető karaktereket, akik komplexek anélkül, hogy róluk szólna az egész film. Kiemeli az Easttowni rejtélyeket (Mare of Easttown) Kate Winslettel a főszerepben. Az is nyomozós, és remek karakteren keresztül mutat be problémákat. A Trónok harcát kihagyta Lovas Rozi a 2010-es évek elején, aztán, amikor terhes lett, volt rá ideje, ledarálta az összes évadot.

Ha mindenképpen mondani kéne filmes szerepálmot, akkor egy nyomozós sorozat női főszerepét szívesen eljátszaná. Ez rendszeresen eszébe jut, ha egy különc, befelé forduló, mufurc, de elképesztően tehetséges, érzelmekkel teli, jó kis „elcseszett sorsú” főhőst lát egy-egy szériában, aki már túl van csomó mindenen. Erre általában úgy gondol, kár, hogy a magyar piac egyelőre nem vevő a műfajra, vagy eddig nem sikerült olyat csinálni, ami elkapta volna az embereket.

Szívesen forgatna A Fehér Lótusz elképesztő, egzotikus helyszínein, és rendkívül értékeli azt a bátorságot, amivel a sorozat karaktereit megrajzolták. Nem beszélve arról, mennyire jó lenne egy ilyen hatalmas büdzséjű filmben vagy sorozatban dolgozni.

Sóvárogva nézte a Hatalmas kis hazugságokat (Big Little Lies) is, amelyben fantasztikus középkorú színésznők szerepelhetnek, és akikre egyszer csak írnak egy sorozatot, ezzel lehetőséget kapnak az „újravirágzásra”. Például A Fehér Lótuszban ilyen a Tanya nevű karaktert játszó Jennifer Coolidge – akit korábban Stifler mamájaként láthattunk az Amerikai pitében –, felfedezték újra, és miatta fantasztikus az első két évad – mondja.

A gyerekek megszületése előtt nézte még A viszony (The Affair) több évadát Ruth Wilsonnal a főszerepben, az első két szezon teljesen megbabonázta. Akár hajnalig is a képernyő előtt ült, teljesen a rabjává vált. Már maga az írói ötletet zseniálisnak találja, hogy egy viszony mindkét oldalát megmutathatják. Ugyanazt a jelenetet láthatjuk kétféle szemszögből, ki hogy éli meg a kapcsolatot, ráadásul, a történet társul egy izgalmas bűnténnyel.

Magát, a színésznőt is annyira megszerettem, hogy miatta mentünk Londonba megnézni a Hedda Gablert a Nemzeti Színházban, amelyben ő volt a címszereplő, és az Angliában élő Magyar Éva is játszott benne.”

Nyitókép: Csibi Szilvia

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lovas Rozi kedvencei:

magyar filmek: Ötödik pecsét, Larry
külföldi filmek: Kill Bill, Minden vagy semmi