Manapság minden stúdió nagy álma, hogy egy világsikerű ifjúsági regény(sorozat) jogait megszerezze, hiszen az nagyobb erőfeszítések nélkül is garantáltan bevonz a mozikba egy bizonyos réteget. A Summit Entertainment az Alkonyat-széria után most Veronica Rorth trilógiájára csapott le, ami ugyan jobb alapanyagnak mondható, de a készítők most sem vitték túlzásba az erőlködést.
A beavatott olyan szempontból biztosan jobb választás, mint a vámpíros nyálcsöpögtetés, hogy témája már nem csak a tinilányoknak számára lehet érdekes: a nem konkretizált jövő Chicagójában egy precízen felépített társadalomba szerveződve élnek az emberek, öt csoportra osztva. A Barátságosak, Őszinték, Bátrak, Műveltek és a társadalmat vezető Önfeláldozók mind-mind az élet különböző területein végzik dolgukat, látszólag remekül működő világot kiépítve. Az Önfeláldozók közül származó Beatrice Prior (Shailene Woodley), mint minden 16 éves, óriási döntés előtt áll: egy irányadó teszt (kb. egy digitális Teszlek Süveg) segítségével el kell döntenie, melyik csoportban éli le hátralevő életét. Csakhogy esetében a teszt nem ad egyértelmű eredményt, ami azt jelenti, hogy az „elfajzottak” közé tartozik, akik a társadalom számára veszélyt jelentenek, hiszen nem kontrollálhatóak. A Bátrak csoportját – és a Tris nevet – választva próbálja titokban tartani másságát, ahol a rengeteg fizikai és mentális edzés során arra is ráeszmél, hogy a száz éve tartó békét óriási háború fenyegeti. Ja és persze szerelmes is lesz, hiszen megismerkedik Négyessel (Theo James), a szintén ex-önfeláldozó, szintén elfajzott kiképzőjével.
A történet remek társadalomkritikát nyújt(hatna) mai világunkról is, például az izomagyú hadsereg veszélyességéről, csakhogy a felkínált alternatíva egy fikarcnyit sem jobb kicsiny rendszerünknél. Ami pedig tényleg kifejtésre lenne érdemes, mint például a csoportokon belüli szerveződés (én személy szerint nem tudtam magam túl tenni azon, hogy a Művelteknek kávét szervírozó titkárnő vajon melyik csoportba tartozik). A fő mondandó – merjünk mások lenni, és ne illeszkedjünk kényszeresen a rendszerbe – pedig túl triviális és lerágott csont ahhoz, hogy ennyire egyszerűen, díszítés nélkül mutassuk be. Leginkább mégis az zavaró, hogy a karakterfejlődés nagyon minimalizált, Tris egy az első öt perc után megmondható utat jár be, a többieknél pedig csak utalásokat kapunk az egyébként nagymértékű változások mibenlétéről. Talán a kevésbé okos nézők kedvéért viszont az egyetlen, ráadásul történet szempontjából kevésbé lényeges pálfordulást (a barátból ellenséggé válást) viszont olyan szájbarágósan jelenítik meg, hogy az sokunknak már fájdalmas lehet.
Ugyanakkor nagy érdeme A beavatottnak pont ennek a szájbarágósságnak a mellőzése a romantikus szál esetében. Nincs nagy egymásra találás, óriási csók- és szexjelenetek (ez feltehetően a korhatárharc miatt is így van), viszont egyszerű szépséggel jelenik meg a tiszta szerelem, akár egyetlen rejtett kézfogásban is.
Sajnos azonban a film belefullad önnön kényszeredettségébe: nagyobbnak akar látszani, mint ami valójában. Próbálja hűen feldolgozni a regényt, csakhogy az arányokat végül nem találja el mégsem. Közel két és fél órájának jelentős része nem szól semmiről, aki látta a trailert, annak elég megnézni az utolsó huszonöt percet (aki olvasta a könyvet, annak meg ugye még ennyit sem kell) , és garantáltan nem marad le semmiről. A hangulatteremtés egyrészt nem megy olyan jól, mint szeretnék, másrészt nem is lenne elég arra, hogy két órán át vigye a hátán a sztorit (vagyis annak hiányát). A legdominánsabbak a többször is előkerülő, félelmeket megjelenítő fantáziajelenetek, csak sajnálatos módon Tris nem olyan dolgoktól fél, amik vizuálisan megdöbbentőek lehetnek, Hitchock meg már rég lelőtte a madaras poént, ráadásul jobban is csinálta.
A beavatottról főleg a története miatt mondhatnánk jókat, kár hogy azt meg a regény érdemei közé kell sorolnunk. Viszont legalább mellőzi a kínzó nyálcsöpögést, ami az utóbbi években beborította a korosztálynak szánt alkotásokat, és nagyon helyesen Az éhezők viadala és a Végjáték irányába indult el helyette.
