Egy ötvenegy éves forgatókönyvíró művéből egy hatvan éves rendező készített filmet egy hatvanegy éves színész főszereplésével. Az életkorukból adódóan hármuknak talán tisztában kell lenniük a francia zsaruthrillerek komoly hagyományaival, ráadásul mindannyian túl vannak már pár mozis tapasztalaton, ennek fényében pedig igazán nehéz megértenünk, miért készítettek egy olyan nyugdíjas filmet, ami már tizenöt évvel ezelőtt is porosnak számított volna.
A James Ellroy-szindróma
Ha valaki esetleg korábban nem gondolta volna, most bebizonyosodott: a James Ellroy-szindróma bizony ragályos és elkapható. Az amerikai krimiíró népszerűségét egyedi hangulatú, éjsötét nagyvárosi krimijeivel szerezte, melyekben mindent átjárt a korrupció és a bűnözés, ráadásul szinte minden művében egy magas rangú korrupt rendőr volt a hunyó. Ami az elején még eredetinek hatott, néhány mű után már a kiváló stílusérzék ellenére modorossá és önismétlővé vált, és a sötét, a humort szinte teljesen nélkülöző látásmód is rányomta bélyegét a műveire. Olivier Marchalt az első két filmje (Gengszterek, 36) még a francia krimik megújítójának tartották, aki a régi francia zsarumozik hagyományait ötvözte Michael Mann (Szemtől szemben) divatos képi és hangulatvilágával, de a tehetsége az önismétlések miatt az MR73-nál már ugyanúgy megkopott, mint James Ellroyé az írásaiban. Ugyan a Diamant 13-at csak íróként és szereplőként jegyzi, mintha csak az utolsó rendezése ismétlődne meg újra szinte ugyanazokkal a fájó hibákkal.
A Gérard Depardieu-szindróma
A franciák talán legnagyobb sztárja Nicolas Cage-hez vagy Samuel L. Jacksonhoz hasonlóan rendkívüli munkatempóban forgat, a neve sok filmben szerepel, de amerikai kollégáihoz hasonló módon mintha gyakran elfelejtené elolvasni a forgatókönyveket, és szinte mindenre igent mondana, ahol megfizetik a gázsiját. Ha a tükörbe nézett, nem hisszük el, hogy nem vette észre, hogy egy hatvanegy éves férfit lát kegyetlenül elhízva, cseppet sem jó formában. Ehhez képest Mat rendőrként úgy csinálja ki a kigyúrt rosszfiúkat puszta kézzel, mintha meg se kottyanna neki, de ami végképp nevetségessé teszi, hogy a vásznon feltűnő összes nő azonnal odáig van érte, és anélkül ajánlkoznak fel neki, hogy ő ezért akár a kisujját is megmozdítaná...
Summa
A csavarosnak szánt történet összes fordulata túl számító és kiszámítható, ráadásul a hiteltelen főhős miatt a néző gyorsan elveszti az érdeklődését a krimiszál megoldása iránt, amit a rendező még a hanyagul és ötlettelenül elkészített akciójelenetekkel is tetőz, amik a komolykodás ellenére inkább a röhejesség irányába fordítják a Diamant 13-at.
Kinek ajánljuk?
- Akik szerint Depardieu még hatvanegy évesen, elefántra hízva is vonzó és erős férfi.
- Akiknek még az MR73 is tetszett.
- Akik szeretnének hinni abban, hogy öregen, csúnyán és szegényen is bomlani fognak értük a gyönyörű fiatal nők.
Kinek nem?
- Akik utoljára a 36-ot látták Marchaltól, és azt hiszik, hogy ez is hasonló élmény lesz.
- Akciódús és izgalmas krimikre vágyóknak.
- Akik nem akarnak teljesen kiábrándulni Gérard Depardieu-ből.
3/10
