Egy kis Bruno túltengést mutatnak ki a műszerek a hétvégére, és Mr. Willis nemcsak a szokásos módon zsaruként vagy katonaként jelenik meg, de egy ritka gengszter szerepet is bevállalt a kedvünkért.
Hart háborúja (2002)
Bár hivatalosan ez az akkor még feltörekvő tehetségnek számító Colin Farrell filmje volt, a showt most is Bruce Willis lopta el. Ő az a William McNamara ezredes – a szinopszis tábornokot ír, de ez ne tévesszen meg senkit -, aki a háború végén esett német fogságba az embereivel, de a hadifogolytáborban is katona maradt. Ugyanebbe a táborba kerül az Ardennek offenzíva során elfogott Hart hadnagy, akit a többiek lenéznek, mert információkat adott ki német vallatóinak, de akinek a jogi végzettsége kapóra jön az ezredesnek, amikor az egyik barakkban gyilkosság történik. Szabályos haditörvényszéki tárgyalást tartanak, de kevesen sejtik, hogy ez egy nagyszabású akció része. Willis ugyan elképesztően karót nyelt, de sugárzik belőle a vasakarat, és csak akkor lehetett volna keményebb, ha történetesen náci egyenruhát hord.
Die Hard - Drágább, mint az életed (2013)
A Die Hard széria befejező eleme esetében a cél feltehetőleg az új McClane, Jack bemutatása és felépítése volt, hátha rá is lehet egy hasonlóan sikeres franchise-t építeni, de mint tudjuk, az éretlen fiatal színészek az öreg rókák mellett még gyengébbnek szoktak látszani, és a gyakran a „világ legrosszabb színészeként” aposztrofált ausztrál Jai Courtney sem kivétel a szabály alól. Magyarul Bruce Willis kedvenc – mármint az ő és a mi kedvencünk is - karaktere, Jon McClane bőrében úgy lejátssza a vászonról, hogy attól koldul szegény.
A sztori egyébként javarészt Oroszországban játszódik, és Moszkvát többnyire Budapest helyettesíti. Itt esik fogságba a kis Jack, aki CIA-nek dolgozik, de apuci érte megy, kioszt néhány sallert és tockost, apa és fia egyformára izzadja magát, aztán szépen hazajönnek, az oroszoknak meg coki. Így foglalnánk össze a sztorit.
A kód neve: Merkúr (1998)
Íme, egy igazi klasszikus Bruce Willis munka, ami egyszerre idézi a 80-as évek színes-szagos akciófilmjeit, és hozza a 90-as évek okoskodó thrillereit. Hősünk Art Jeffries, a kiábrándult és kiégett FBI ügynök, akit felettesei bűnbaknak kiáltottak ki egy korábbi akció véres kudarca miatt. Rutinfeladatai során egy kilencéves autista kisfiú eltűnése ügyében kell kutatnia, akinek a szüleit megölték.
Art rátalál a rettegő kisfiúra, és amikor annak az életére törnek, az ügynök maga akarja megoldani a rejtélyt. Kiderül, az autista fiú különleges kombinációs készsége révén véletlenül megfejtette az amerikai hadsereg legtitkosabb kódját, a Merkúrt, ám a katonai hírszerzés feje, Kudrow ezredes hiú és bosszúálló ember. Alec Baldwin ezúttal gonoszt játszik, a női főszerepben pedig azt a Kim Dickenst láthatjuk rövid, barna hajjal, aki a Fear the Waling Dead főhőse lett.
A herceg (2014)
Utolsó filmünk, a vasárnap hajnalban vetített A herceg nem kifejezetten Willis karrierjének fénypontja, amit az oldalunkon összegyújtott 4.6-os pontszám is illusztrál. Igaz, nem Willis az igazi hős, ő inkább csak a nevét adta, és karrierjének ezen a ponján azt is megtehette, hogy egy szemétláda szerepét vállalja el.
Ő az az Omar nevű bandafőnök, aki a szálakat mozgatja, aki 50 Cent főnöke, és aki annak idején a Jason Patric által játszott főhős felesége és kislánya halálát okozta, így érthető mód dühős, az viszont kevésbé érthető, miért várt 20 évet a bosszúval. Tévedés ne essék, a film indokoltan kapott ilyen alacsony pontot, pedig még John Cusack is feltűnik benne, de a színészet már csak ilyen, egyszer hopp, másszor kopp, és néha beesik egy rossz film, de mégis szórakoztató szerep is.
