A keresztelő nem egy finom kis lányregény: a megtörtént esetet feldolgozó film egy barátság és két sors szégyenletes története.
Sztori
A lengyel hétköznapok is épp olyanok, mint a magyarok: a lengyelek nagy százaléka a hetvenes években épült panelekben él, cúgos lakásban azbeszttel tömött falak között. Fokozottan így van ez a nagyvárosokban – például Varsóban, ahol Michal egy ablakgyártó cég menedzsere. Mindene megvan: szép, fiatal, simulékony feleség, jó fizetés, pár hónapos – ráadásul fiú – gyerek és egy full panorámás lakás egy felújított panel tetőterében: Valami mégsem stimmel. Mosolya feszült, tekintete állandóan zavaros – köszönhetően a "nehéz" munkának.
Ebbe a tipikus környezetbe csöppen bele a régi barát, Janek, aki éppen leszerel a katonaságtól, és rögtön megérzi, hogy baj van. Az is elég hamar kiderül, hogy mi a gond, miután Michal egy névtelen telefon után elviharzik, szétver pár embert, ezzel elindítva egy folyamatot, amelyben nagy szerepet szán barátjának.
[img id=435741 instance=1 align=left img]Eszközök
Marcin Wrona rendező nem túl sok eszközzel meséli a történetet. Az egész olyan, mint egy kamaradráma: legtöbbször két színészre, a Michalt játszó Wojciech Zielinskivel és a Janeket alakító Tomasz Schuchardtra hárul a feladat, hogy kitöltse a tátongó űrt a forgatókönyvben. Tomasz Schuchardt nagyszerű választás: tekintetében egyszerre bújik meg egy kései James Dean és egy korai DiCaprio, de hiába a tehetség, az eszközbéli tudás, ha a történet banális – még akkor is, ha kertészollóval levágott ujjpercekről és sütőben megsütött nőkről van szó.
Merthogy a forgatókönyv nem az a bonyolult: már az elején tudjuk, hogy Michalnak valami titka van, és az sem véletlen, hogy Janeket felkérte, legyen a fia keresztapja. Akkor, amikor az alig 90 perces film nagyjából felénél arról kezd beszélni barátjának – vagy talán még korábban is –, hogy ugye milyen szép a felesége, kezdjük kapiskálni, hogy itt heroikus tett készülődik: ellenállás, mégpedig a maffiával szemben, Janeknek pedig az lesz a dolga, hogy ebből a felfordulásból kimenekítse a gyengéket.
És itt jön az újabb klisé: Janek sem bűntelen, sőt, ő is nagyon rossz fiú. Összejátszik a maffiával, így aztán kérdés, hogy Michal jól választott-e.
Szimbolika
Egy kicsit direkt a film szimbolikája is: amikor a keresztelő képei (víz, ugye) után rögtön következik a brutális szinte-testvérgyilkosság (a folyóban, ugye), akkor telik be a pohár. Előtte ott van az ablak-szem-lélek problematika, amely már a film első egyharmadában jelentkezik, meglehetősen didaktikus módon. Így aztán meg sem lepődünk akkor, amikor a keresztelőn a rosszfiúk vezére megjelenik a Miatyánk alatt (ha nem csalódom, a "De szabadíts meg a gonosztól" sornál…)
Összegezve
A film semmiképpen nem való olyanoknak, akik tőle várják a lengyel film megifjodását. Sajnos meglehetősen középszerűre sikeredett – de azért vannak jó pillanatai. A lakótelepi kifőzde például – ahol a vendégtérben Bachot klimpíroznak, miközben hátul privát gruppen-parti alakul – sajnos senki számára nem ismeretlen, még akkor sem, ha megpróbáljuk letagadni…
Kinek ajánljuk?
- Erős idegzetűeknek.
- Két szereplős filmek kedvelőinek.
- A lengyel nyelv szerelmeseinek.
Kinek nem?
- Akik nem bírják, ha a "kurva" szó 100-nál többször elhangzik egy filmben.
- Akiknek vannak még illúziói a posztkommunista világról.
- Akik a romantikus filmeket kedvelik.
6/10
