Hát nem vagy kíváncsi, kedves olvasó, honnan jön ez a teljesen idióta cím? Vagy arra, mi történik, ha az ember befogad a lakásába pár militáns vegetáriánus állatvédőt?
Kinek ajánljuk? A fanyar frankofón humor kedvelőinek, és azoknak, akiknek már végképp elegük van a munkahelyi gürizésből.
Ha az ember bizarr vígjátékot akar nézni fura szereplőkkel, akkor egy francia darabbal aligha tévedhet nagyot, és ha az illető film még belga koprodukció is, akkor elégedetten hátradőlhetünk. Megérkeztünk. A német születésű Dominik Moll (Lemming, Harry csak jót akar) a kifacsart barátságok és az elbaltázott családi élet szakértője, aki meséin keresztül szívesen mondja el nekünk, hogy mekkora szívás bérből és fizetésből élő középkorú embernek lenni, akire nem vár semmi más, csak a lassú leépülés és a kezdődő idegbaj, amiben természetesen rengeteget segít minket megvető, kihasználó és semmibe vevő családunk. Ez történik a Philippe Mars esetében is.
Mars mindenkinek meg akar felelni: jó apa, barátságos exférj, segítőkész kolléga és kedves szomszéd, aki legnagyobb bunkóval is türelmesen, megértően beszél – mint filmünk elején azzal a kutyással, aki nem szedi össze kedvence ürülékét a háza előtti járdáról. Csakhogy Philippe semmire sem megy az udvariassággal és megértéssel: a pasas nem szedi fel a szart, volt felesége kihasználja, gyerekei unalmas fráternek tartják, főnöke kizsigereli, egy begőzölt munkatársa pedig majdnem megöli – majd beköltözik hozzá. Jerôme egy idegesítő őrült, akinek mindenféle mániája van, de hősünk nem tudja kitenni, sőt, hamarosan egy nőt is bekötöztet maga mellé, és rossz hatással van a gyerekekre is. A birkatürelmű Philippe is lassan kezd kiakadni.
A Mondd ki, hogy uborka! nem tesz mást, mint újra és újra elmantrázza az evidenciát: nem jó túl józannak lenni akkor, amikor az ember egy teljesen átlagos, szürke életet él. Ebben természetesen igaza van a rendezőnek, bár nem tesz javaslatot arra, miként lehet tényleg kilépni a mókuskerékből. Persze, szar dolog egész nap dolgozni, hazamenni a kicsi lakásba és elviselni a hozzánk hasonlóan fáradt és nyűgös családunkat, de mégsem robbanthatunk fel minden hétvégén egy bazi nagy csirkekeltető üzemet, ahogy azt hőseink tervezik, így marad a két hetes balatoni nyaralás, vagy esetleg a horvát tengerpart. Moll mindenesetre jó érzékkel ábrázolja azt a folyamatot, amikor hőse, akit a mindig megbízható mackószerű François Damiens alakít, kezd ráébredni arra, milyen sorsot szánt magának. Damiens most is szórakoztató és szimpatikus, de még mindig nem értem, hogyan lehetett belőle ilyen sokat foglalkoztatott sztár, de legyen ez az én bajom
A film fanyar humora, a karakterek lököttsége – amiben a Vincent Macaigne által alakított Jérôme jár elől, eladja a történetet, ami csak olyankor bicsaklik meg, amikor óvatosan meseeelemeket csempész be. A hőhős álomképe önmagáról az űrben lebegve, gorilla fejjel egy ketrecbe zárva vagy azok a részek, amikor évek óta halott szüleivel beszélget, zavarbaejtőek és feleslegesek, akárcsak a magyar címben lévő uborkás poén, amit most rendességből nem lövünk le.
Értékelés: 6/10
