"Igen, mindenfélét tudni kell hozzá" - írja Ottlik Géza az Iskola a határon-ban. Mert az nem úgy van, hogy megnézünk egy Miranda July-filmet, és vállat vonunk, hogy micsoda hülyeség. Minél többet tudunk róla, annál többet ad.
Miranda July egy klasszikus értelemben vett csodabogár, fura dolgokkal foglalkozik: ír, rendez, előad, a videó- és médiaművészet összes létező ágazatában alkot. Mindehhez világító kék szemet és égnek álló göndör hajat visel, és olyanokat nyilatkozik, hogy 23 éves kora óta nem dolgozott egy napot sem. Szintén fontos adalék, hogy Miranda July férje az a Mike Mills, aki nagyon sok Beastie Boys klipet rendezett, majd megcsinálta az Ujjszopó és a Kezdők című filmeket.
Miranda a filmezést mindig is egy nagyon sokrétű művészeti projektnek fogta fel, és a kísérleti rövidfilmek után a Sundance Filmfesztivál keretében működő workshop segítségével készítette el első nagyjátékfilmjét 2005-ben, a Te meg én és minden ismerősünket. A film átütő sikert aratott nemcsak a Sundance Filmfesztiválon, hanem Európában is: Cannes-ban a legjobb első filmnek járó Arany Kamera díjat nyerte. A filmet Miranda írta és rendezte, sőt a főszerepet is ő játszotta John Hawkes oldalán.
Hosszabb, főként írással és más művészeti projektekkel töltött szünet után készült A jövő, amelynek azért adta ezt a címet, hogy az emberek úgy tudjanak beszélgetni róla, hogy „Képzeld, én már láttam A jövőt”. (És még nagyon hosszan sorolhatnánk az ehhez hasonló hülyeségeit: legújabb könyvének címe: It Chooses You (Téged választ), a novelláit tartalmazó No one belongs here more than you pedig négy különböző színű borítóval jelent meg, hogy az olvasás során a ruházatunkhoz tudjuk igazítani a könyvet - más színű ruhák viselése esetén más színű könyvek olvasását ajánlja a szerző.)
Szóval Miranda July filmjei mindigis bolondosak, különösek és formabontóak voltak – és borzasztó személyesek. Legújabb filmjének témája egy négy éve együtt élő pár, akik úgy döntenek, hogy örökbefogadnak egy beteg cicát. Mivel úgy gondolják, hogy ezzel a döntéssel életük gyökeresen meg fog változni, a cica érkezéséig hátralévő időben próbálják megvalósítani magukat, de valójában csak kétségbeesetten vergődnek a nagy esemény előtt.
Ezt a történetet fel lehetett volna dolgozni teljesen hagyományos módon is, ám Miranda filmje rögtön a beteg cica monológjával kezd, aki nagyon várja, hogy végre meggyógyuljon és befogadják új gazdái. A jövő női főszereplője egy művészi ambíciókkal terhelt táncos, akinek minden vágya, hogy 10 ezres nézettségű Youtube táncvideót készíthessen, csak éppen nincsen hozzá bátorsága? Elszántsága? Ötlete? Nehéz azt a sok érzést és impulzust szavakkal megfogalmazni, amit Miranda olyan egyszerűen el tud mondani egy-egy képpel: a film nagyjelenete az időmegállítós motívumával minden fájdalmat össze tud foglalni egy képben, ahogyan a mellettünk elszaladó élet közhelye is egy egyszerű és vicces gegben formájában jelenik meg.
A film egyik legfontosabb szereplője mégsem a párkapcsolatban vergődő nő vagy férfi, hanem az az öreg bácsi, akitől történetesen egy használt hajszárítót vesznek. Miranda az It Chooses You című könyvében részletesen leírja, ahogyan a forgatókönyv írása során a helyi kisokosban hirdető embereket hívogatta, hogy megfelelő karaktert találjon a filmjéhez, így akadt rá Joe bácsira, akinek tetszett az ötlet, hogy bemutathatja tárgyait, életét és a feleségének írt pornográf verseket.
És Miranda sincs ezzel másként: filmjeivel a legintimebb szférájába engedi be a nézőket, amikor feltárja azt őt foglalkoztató kérdéseket, keresi a válaszokat és mindezt egy rendhagyó, ám kedves film keretében. A jövő intimitása akár zavarbaejtő is lehet, és el tudom képzelni, hogy sokakat idegesíthet is a stílusa, de ha elfogadjuk a szabályait és átadjuk magunkat az élménynek, akkor tényleg nagyon sokat tud adni.
Pontszám: 5/5
Kinek? A Miranda July fan club minden egyes tagjának. És persze párkapcsolati fordulat előtt állóknak.
