Könnyed, kedves, elegáns. Fazekas Csaba elsőfilmes magyar rendező bemutatkozása igen ritka sikerélmény. A nézőnek. A Boldog születésnapot! író-rendezője olyan mosolygósan meséli el a harmincadik születésnapját fura anti-kalandokkal ünneplő hőse történetét, mintha nem szorulna el a torka. Mintha a móka közben nem fojtogatnák a könnyek. Pedig igen. Csak ebből a néző mit sem vesz észre, mert Fazekas megmosolyogja a saját könnyeit is.
Keserédes mesét mond egy kortársáról, aki harminc lett, és nem váltott be egyet sem az álmaiból. Félszegecske énektanár, a mamájával lakik, nincs lakása, felesége, kocsija, gyereke. Nem történtek vele csodák, ezen a napon felcsap hát a saját csodatévőjének. És beindulnak a fals kalandok...
Közbevetve: csoda mégiscsak történik, rögtön a játék kezdetén. Tündérien groteszk bohózat avatja be a nézőt a hős világrajöttének harminc év előtti rejtelmeibe. Az év legszellemesebb filmindítása. Egyrészt tisztelgés a hetvenes évek filmsítlusa előtt, vásott-kölök modorban. Másrészt bűbájos játék az ezotériával. Még poénja is van, amely egy Einstein szellemét hordozó kisegéren csattan, de ez csak a látszat. Szereplői közt fő helyet kap egy hangosan gondolkodó kutya és Kovács Kati. Az ő fekete-fehérből átszínesedő figurája vezet át minket és a főhőst a mába.
A magam részéről szívből sajnálom, hogy a tulajdonképpeni kalandokból kiszorul a groteszk, igaz, helyébe a könnyed irónia lép, s meg kell adni, az a világra-csodálkozó szelíd formája, amivel Fazekas átitatja a történetet, legalább olyan jó stílusérzékre vall, mint a bevezető szkeccsé. A nagy kérdésre, hogy hogyan válthatod valóra álmaidat a mai Magyarországon, Fazekas vígjátékhoz illően kifordítja a választ. Nem hőséből farag szélhámost, ami a legkézenfekvőbb válasz lenne ma Magyarországon (nem lenne, hanem az is, a gyakorlatban), hanem ad mellé egyet, akinek a szélhámiái ellen lehet ágálni, gátlástalanságától megszeppenni, s végül kedvet kapni hozzájuk, egészen a jacuzzis-gyertyás ünnepi vacsoráig. Fazekas ügyesen szövi a mesét. Mint vígjátékellenes elemet, hagyja a moralizálást másra. Hőse mellé szélhámosnak egy szépséges leányzót tesz meg, aki nem házasság-, hanem szerelem-szédelgésben utazik, nős partnereihez kopogtat be egy kis meglepetéssel. Mese és valóság keveredik a véletlenül egymáshoz sodródott két figura hősinek nem, de szerencsésnek mondható kalandjaiban. Megvan az egy napra kívánt feleség, gyerek, lakás, autó. Csak a végén foszlik szét az egész. Ráadásul olyan csattanóval, hogy a néző nem tudja, sírjon, vagy nevessen a kis vágyak és kis felsülések komédiáján. Egyszer-kétszer megbicsaklik a könnyedléptű mese, de a jól kitalált helyzetek, az ügyesen megformált karakterek átbillentik a történetet a zökkenőkön.
Fazekas színészválasztása és színészvezetése a Boldog születésnapot! egyik nagy értéke. Kocsis Gergely nagy felfedezés. A Paszportban mesterkélt volt és hiteltelen a nem rá szabott turidanis szerepben. Most hibátlan. Egy vesztes, aki nem hagyja magát legyőzni. Színei vannak a reménytelen reményre, a szomorkás humorra. Tudja, mi az a leheletnyi önirónia, amitől minden vidámság mögött ott van egy kis szomorúság és elveszettség. Ónodi Eszter széhámos még nem volt a vásznon. Élvezi a szerep minden pillanatát. Tenyérbemászó és elbűvölő. Gátlástalan boszorka és mesebeli tündér.
