Megvadult a pillecukor!

Íme, a hívószavak: szuperhős, Japán, robot, anime, képregény, Disney, zseni, videó játék, csapat, Marvel, kütyük és Michelin-baba. Ebből azért már össze lehet rakni egy tisztességes és izgalmas animációs filmet 6 éven felüli fiúknak, nem igaz?

Főleg fiúknak

Azért kíváncsi vagyok, milyen lett volna ez a film, ha a történetet nem a 6-os korhatárkarikára kalibrálják, bár tény, hogy az eredeti Marvel-képregényt is erre a korosztályra szabták, ugyanis újabb képregény feldolgozásról van szó, de ez szinte mellékes információ. Az alapanyagként szolgáló, 1998-ban indult Big Hero 6 ugyanis még A galaxis őrzőinél is kevésbé ismert alapanyag, de a mozi és a Disney világában bármiből képesek aranyat – vagyis sikert és pénzt - csinálni. A Hős6os elsősorban azért nem tipikus Disney-film, mert szinte kizárólag fiúknak szól, ami a nagyon is lányos Jégvarázs után tulajdonképpen jogos döntés, bár icipicit zavaró, hogy itt minden női szereplő kedves kelekótya vagy túlságosan fiús protoleszbi, márpedig a mikiegeres stúdió főleg határozott hercegnőkben utazik. De lássuk, miről van szó! Hősünk a tini Hiro Hamada, aki már 13 éves korára elvégezte a főiskolát, nyilván zseni, de tehetségét illegális robotharcokra vesztegeti, míg bátyja, Tadashi rá nem veszi, hogy felvételizzen ő is az egyetemre. A felvételi, amire Hiro apró mikrobotokat tervez, parádésan sikerül, csakhogy tűz üt ki, amely megöli Tadashit és professzorát, és padlóra küldi hősünket. Csakhogy bátyja hátrahagyta legfontosabb találmányát, egy Baymax nevű egészségügyi robotot, ami/aki segít Hirónak nem csak az újrakezdésben, hanem egy titokzatos maszkos figura felkutatásában, aki az elpusztultnak hitt mikrobotokat felhasználva egy gonosz tervet igyekszik végrehajtani. Megállításához Hiro és Baxmax együtt is kevés lenne, ezért Tadashi egyetemi csoporttársai is akcióba lépnek.

Isten hozta San Fransokyóban!

A Hős6os úgy indul, mint egy klasszikus japán anime, majd úgy folytatódik, mint egy Marvel szuperhősfilm gyerekváltozata. A helyszín egy alternatív jövőben játszódik, a helyszín San Fransokyo, vagyis a háttér sztori szerint az 1906-os földrengés után japán bevándorlók által újra/átépített, futurisztikus San Francisco, és hőseink színskálája is olyan, mint egy igazi Benetton-reklám. A városkép, az elején feltűnő mellékszereplők szinte egy az egyben a legjobb animék hagyományait ötvözik, ahogy a két testvér, Hiro és Tadashit is tipikus nagy szemű, borzas hajú ovális arcú anime-karakter, és az olyan apró, elcsepegtetett részletek, mint például a házukban sertepetélő Mochi macska is ehhez a világhoz tartozik, akárcsak az igazi főszereplő, Baymax, aki úgy néz ki, mint egy Michelin-baba. És ez a film legnagyobb húzása: a felfújható, esetlen robot eredeti feladata nagyjából egy nővérke munkaköri leírását fedi le, akinek a mozgását pingvinfiókákról modellezték, és mivel robot, nincsen arckifejezése, csak két fekete pont szemnek, mégis minden helyzetben rendkívül kifejező. Aztán, akárcsak Neót a Mátrixban, őt is felturbózzák – igen, karate-szoftvert kap -, és afféle szuperhős lesz belőle, de ezután is megmarad kedvesnek és segítőkésznek, ami lehet, hogy kicsit negédes, de jót tesz a sztorinak. Ehhez képest a hatos másik négy tagja szinte felesleges, de szórakoztató plusz. Van egy morcos, sebességfüggő fiús lány, megszállott Go Go Tamago, egy ijedős izomkolosszus, Wasabi, egy locsi-fecsi kémiazseni, Mézfű, és ott van Fred, aki csak úgy van, mindennek örül, és ezért hangyányit idegesítő. 

Csipet-csapat

A film felén túl egy pár másodperces montázsnak és Hiro zsenialitásának köszönhetően mindenkiből szuperhős lesz, persze az eddig is ismert tulajdonságaik alapján, és bár ez egy izgalmas fordulat lenne, innen a történet valóban mozgalmasabb lesz, de egyben kevésbé válik izgalmassá. Itt már nem animét vagy valami remek újdonságot nézünk, hanem egy kicsiknek szánt Marvel képregény feldolgozást, olyat, amiből már nagyon sokat láttunk. Néhány jelenet visszaköszön a Vasemberből, és Norman Osborn és Doc Ock is megidéződik a Pókemberből, de az utolsó harmad leginkább a Scooby-Doo kalandjait juttathatja eszünkbe a négy haver miatt. Ettől válik a Hős6os kellemes, és igazán szórakoztató, de távolról sem egyedi vagy kiemelkedő darabbá. A filmet mellesleg egy kissé túl cuki kutyás rövidfilm előzi meg a moziban, és érdemes kivárni a hosszú stáblista végét, különösen a Marvel-rajongóknak, mert itt is van egy kicsi, de kedves extra jelenet.

Kinek ajánljuk?
- Akik vevők egy minőségi egészestés rajzfilmre.
- Mindenkinek, akinek 6 évnél kicsivel idősebb fiúgyermeke van.
- Marvel és Disney-rajongóknak.

Kinek nem?
- Akik még nem is hallották az „anime” szót.
- Akinek már túl sok a képregény feldolgozás.
- Akiknek kőből van a szíve, és nem nevetnek egy felfújható kedves robot láttán.

7/10