Mansfeld Péter úgy vált az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emblematikus alakjává, hogy kiskorúként legfeljebb szemlélője lehetett az eseményeknek, úgy lett a kádári megtorlás jelképpé merevedő áldozata, hogy mindaz, amit elkövetett, csak áttételesen kapcsolódik a forradalomhoz. Annak, aki emléket akar állítani alakjának, azzal az ellentmondással is szembe kell néznie, hogy a kihallgatási és bírósági jegyzőkönyvek szinte percről percre rögzítik Mansfeld Péter életútját, ám a fiatalember sorsának lényegéről alig tudunk valamit. Éppen úgy, mint a görög tragédiák hőseinek esetében, a legfontosabbra, a miértre nincs vagy nincs egyértelmű válasz. Minden kísérlet, mely Mansfeld Péter titkának magyarázatára tör, megbicsaklik, hiábavalónak bizonyul. Nevezheti őt a demitizáló történetírás meggondolatlan, hebehurgya kamasznak, köztörvényes fiatalkorú bűnözőnek, aki csak az ítélet súlyossága miatt vált némiképp méltatlan hőssé; beemelhetik őt szoborként a nemzeti panteonba, személyisége, magatartása továbbra is nyomasztó súllyal nehezedik majd az utókorra. Szilágyi Andor rendező tisztában volt a paradoxonokkal, s feloldási kísérletei, ha nem is hibátlan műalkotást, de fölkavaró élményt nyújtanak.
Szép és ihletett keret fogja össze a történetet. Nyitányként, 1959. március 21-én, a tavasz első napján, ráadásul munkaszüneti napon egy orvos vizsgál egy fiatalembert. Mellette egy fáradt asszisztensnő. A folytatást a film egyik záró képében látjuk. Az orvos diktál a nővérkének: egészségügyi szempontból kivégzésre alkalmasnak nyilvánítja a fiút. A fiatalember udvariasan elbúcsúzik, s a szokványos köszönési formulára döbbent, zavart csönd a válasz. A nézőtéren is... Mansfeld Péter életét akkortól követhetjük nyomon, amikor 1958 elején társaival ellopják egy magas rangú ávós tiszt Pobedáját. Aztán következik az osztrák követség előtt posztoló rendőr elrablása, majd szabadon engedése. A fiúkat elfogják, s kezdetét veszi Mansfeld Péter szenvedés- és megtisztulástörténete. Eddig az események rekonstruálása lassúnak tűnik, szokványos kamaszokat látunk, akik vélhetően nincsenek tisztában mindannak a következményeivel, amit tesznek. Bizonytalanok a fiatal színészek is, ám a folytatás kárpótol a film első harmadának esetlegességeiért.
Szilágyi Andor, aki Füredi Zoltán producerrel a forgatókönyvet is írta, a Mansfeld Péterben lejátszódó belső, lelki folyamatot az őt körülvevő felnőttek reagálásából ismerteti meg. Ez a dramaturgiai megoldás szükségszerűen rontja a kompozíció feszességét, de az egyes, hosszabb-rövidebb magánszámok önmagukban kitűnőek. Maia Morgenstern hitelesíti az anya figuráját, nem mellékesen a filmet is. Mentési kísérleteinek kudarcát csak látszólag okozza a külvilág gyávasága vagy bosszúéhsége, valójában a fia titkához nem talál kulcsot az anyai szeretet. Menteni próbálja Mansfeldet a fiatal vizsgálótiszt, Fenyő főhadnagy is, ám tehetetlenül áll a fiú megingathatatlansága előtt. Nagy Ervin nagyszerű alakítást nyújt, méltó társa az ellenlábas, karrierista hadnagyot megformáló Dimény Áron. Eperjes Károly magánszám a magánszámok között, de néhány csöndjével drámai feszültséget teremt. Említsük meg az orosz tisztet játszó Balikó Tamást - a kihallgatási jelenet a film egyik remeklése -, de mindjárt melléje kívánkozik a vérbírót alakító Jordán Tamás és az operatőr Medvigy Gábor kettőse a végső ítélet kihirdetése előtt. A kezdetben erőtlennek látszó Fancsikai Péter a legnehezebbnek tűnő szituációkban vált eggyé szerepével.
A film alcíme - Magasabb szempontból - azt sugallja, hogy egy embertelen hatalom gyakorlatába tekinthetünk be. Szilágyi Andor legnagyobb dicsérete, hogy műve képes sugározni másik értelmezést is: az önmaga fölé emelkedő Mansfeldre csak magasabb szempontból tekinthetünk, csak onnan kísérelhetjük meg nyugtalanítóan tragikus és fölemelő sorsának megértését.
