Mert az Irány Eldorádó hamisítatlan amerikai akció vígjáték ? csak épp itt nem Hollywood éppen aktuális szépfiúja, hanem annak rajzolt mása a főszereplő. A bátran átvett, bevett kliséket sem az autós üldözések vagy a "bánatában jeges teát/Bourbont szopogató bájgúnár a naplementében"-szituációk képviselik: itt a "menekülés közben liánnak használom a szárítókötelet"-motívum az Aladdinból, vagy az örökbecsű Mary Poppins magaslatait idéző operett tánckar nagyjelenetei (a Disney-rajzfilmek visszatérő elemei) köszönnek vissza.
Az ismétlések ellenére azonban az Irány Eldorádó nagyon kellemes film. Profi a zene, tökéletesek a képek, elmegy a sztori. Kellemes meglepetés az is, hogy a szinkrongárda valóban fordítja, és nem magyarítja a szöveget, legalábbis ezt sejteti a "Hol? A nyúlon túl? ? Nem, a nyúl az" halhatatlan Monthy Python mondat parafrázisának megjelenése.
Ha nem várunk különleges dramaturgiai csavarokat, művészi igényű rajzokat, vagy formabontó hangeffekteket, nem fogunk csalódni. Az új Dreamworks rajzfilm azt nyújtja, amit elvárhatunk tőle: szórakoztató, vérprofi limonádé.
