Herendi Gábor új filmje bizonyos szempontból követi a Valami Amerika által meghatározott irányvonalat: a Lora profi háttérmunkásokkal készült, minden kockáján látszik a csapat, amely a kamerák mögött vigyázban állva várja a rendező csettintését. Ez néha bosszantó tud lenni, de ha ezen túllendülünk, elképzelhető, hogy élvezzük majd a mozit.
Herendi semmit nem bíz a véletlenre: megvan "A" zene, amivel promotálni lehet a filmet, sőt, végignézve több kislemez-esélyes muzsika is hallható, Láng Annamarival, vagy anélkül. S ha már itt tartunk: Herendi még arra is figyel, hogy trendi legyen, már ami a célközönséget illeti: a filmben nyúlfarknyi szerepekben feltűnnek a fiatal értelmiségiek körében kedvelt Krétakör Színház tagjai, s a különböző kulthelyszínek is ezt erősítik.
Ilyen alapokkal indul a Lora, s ezen túl (felülkerekedve a támogatók mutogatásának nyűgjén) egész élvezhető végtermék került ki a vágószobából. Persze csupán Lucia Brawley szépségére alapozni eléggé necces, de még belül marad a jóízlésen. A férfiak valószínűleg sokáig emlékeznek még Brawley kisasszony bogárszemeire, s lehet, hogy nem zavarja őket Ónodi Eszter szinkronhangja, amely tompa, kifejezéstelen, hamis, és ez (ismerve a színésznő képességeit) teljesen érthetetlen. A nők valószínűleg sokáig bosszankodnak Nagy Péter borzalmas műcopfján, amely annyira természetellenesen áll el a koponyától, hogy ordít róla: ez itten álhaj, és csak a jelent és a múltat hivatott megkülönböztetni.
No de térjünk rá a lényegi kérdésekre: a Lora mozaikokból összeálló film, némileg keretes szerkezettel: a címszereplő pszichés alapon nem lát (nem vak, ezt a forgatókönyvírók elég sokszor sulykolják a néző agyába), a pszichológus (alakítója Reviczky Gábor, sic!) nem tud vele mit kezdeni a film elején, a film végén pedig vagy igen vagy nem, ez a nézőre bízatott. A kettő között össze-vissza keverednek a múlt és régmúlt eseményei, és persze a jelennel vetésforgóban. Kicsit zavarosan, de kirajzolódik a történet: Geri meglátja Lorát, erre Dávid, a nagymenő báty lecsap a lányra, és megszerzi magának. Geri tudja, hogy Dávid csak skalpot gyűjt a többi mellé, de nem szól Lorának, aki állandó barátnővé lép elő. Mellette persze vannak még nők, például Lora barátnője, aki - naná - terhes lesz Dávidtól. Geri egyre szerelmesebb Lorába, aki elég sajátosan viselkedik vele: barátságuk odáig terjed, hogy Lora még az eperszagú rágó (szponzorrágó) illatát is érzi a fiún, hm.. És persze az események haladnak a biztos végkifejlet felé: Lora barátnője Dávidot követeli Lorától, aki bosszút forral, Gerihez megy, aki már nem bír ellenállni a lánynak, így az éppen megérkező Dávid az ágyban találja őket. Dávid motorra pattan és elüti egy mikrobusz. Lora megvakul és élete egycsapásra megváltozik: a jelen három év múlva játszódik (megjegyzem, Lora ugyanott lakik és a többiek sem költöztek el, így nehéz elhinni, hogy "csak úgy" szakíthat a múlttal). Geri három éve táncol az alkoholizmus határán, s hogy ne legyen az, abban a felbukkanó Lora segít neki. A többi halad a kiszámítható vég felé...
Meglehetősen közhelyes alaptörténetre, mint a karácsonyfára nagyszerű mellékszálak akaszkodnak: mindjárt itt van Margitka, aki meghatározhatatlan kapcsolatban áll Lorával, de telefonjai ("beszéltem Mihály atyával...") végigkísérik a filmet. Majd mikor Lázár Kati testi valójában is megjelenik, a hatás garantált: nájlonotthonka, nyűtt, fehér lakkretikül egészítik ki az összképet. Gazsó György a fűzfapoéta főnök szerepében túl sok, Csuja Imre pedig túl kevés a kötözködő "borász" epizódjaiban. Túl sok Szikszai Rémusz abban az egy jelentben, amelyben látható: a mentősorvos két mondatát olyan hévvel adja elő, mint valami nagyáriát. Szamosi Zsófival leginkább az a bajom, hogy a színpadon sejthető hangképzési problémái így közelről még jobban hallhatók, s ez sokat ront egyébként színészileg jól megoldott jelenetein. Lukáts Andor apája olyan, mintha egy Pinter-kamaraabszurdból lépett volna elő, élvezetes nézni minden egyes percét.
Nagy Péter szerencsésnek számít a fiatal színészek között: frissdiplomás, főszereppel. Ő lesz az idei shooting star Berlinben, fut a szekér. Geri szerepében igazán hiteles, annak a képzési hiátusnak ellenére is, amely a színészképzésben észlelhető - már ami a filmes munkára való előkészítést jelenti. Igazi grál-lovag alkat: csendes, komoly tekintetű srác, így aztán tökéletesen alakítja azt a fiatalembert, aki három évig áhítozik egy nő után, és kitartó munkával eléri, hogy önmagáért szeressék. Mondhatjuk, hogy ilyen nincs, de mondhatjuk azt is, hogy jó lenne, ha lenne... Kinek-kinek ízlése szerint...
