Megannyi népszerű írót faggatott már munkamódszerükről, könyveik karaktereiről, és ilyenkor, a felkészülés alatt bizony csak rövid időre hagyhatta el dolgozószobáját. Máskor viszont épp útközben olvas szívesen.
[img id=494986 instance=1 align=left img]A POSzT szakmai beszélgetéseinek immár visszatérő moderátorával beszélgetett a Fidelio.hu szerkesztője, Várhegyi András.
- Jelenleg hány könyvet olvasol párhuzamosan?
- Ráéreztél, hogy többet. Nálam általában keveredik a szórakozásból való és a munka miatti olvasás, jelenleg három ilyen könyv van. Az egyiket már régóta olvasom, ez Keith Richards önéletrajzírása, amelynek körülbelül a felénél tartok. Most fejeztem be Ignacy Karpowicz Égiek és földiek című könyvét, akivel a tavaszi Könyvfesztiválon beszélgettem, és hasonlóképpen egy könyvbemutatóhoz olvasom most párhuzamosan Klaus Mann Mephistoját.
- Mennyit pihentetsz egy-egy könyvet?
- Nagyon ritkán folytatok könyvet hosszabb szünet után. Ahhoz rövid az idő, hogy rossz könyveket olvassunk, és még így is sokszor kerül a kezembe olyan mű, amely nem feltétlenül az én ízlésemet vagy érdeklődésemet tükrözi, de muszájból el kell olvasnom. Vannak rohamszerű olvasások, amikor tudom azt, hogy két nap múlva könyvbemutatón fogok beszélgetni egy íróval. Ilyenkor nagyjából úgy néz ki a napom, hogy dolgozószobába be, és 50-80 oldalanként jövök csak ki onnan. A lányom úgy hatéves lehetett, amikor egyszer bejött a dolgozószobába, ahol én egy könyvet faltam éppen, és mondtam neki, hogy most hagyjon, mert dolgozom. Ő pedig megállt az ajtóban, rám nézett, és azt mondta: "Neked az a munkád, hogy olvasol? Nagyon klassz munka!"
- A körülmények is kihathatnak az olvasmányélményre. Szoktál olvasni utazás közben?
- Néhány éve már kifejezetten figyelek arra, ha vidékre utazom, hogy vonattal menjek, mert tudom, hogy azt a két-három órát nagyon jól el lehet tölteni olvasással. Ilyen értelemben ez nem utazással elvesztegetett idő lesz. Buszon vagy villamoson viszont nem szeretek olvasni, nagyon be kell szippantania egy könyvnek ahhoz, hogy ezt megtegyem.
- A vonaton egy ismerős lép be a kupédba, mit csinálsz: udvariasan beszállsz a beszélgetésben vagy a könyvedet választod?
- Ez szorosan összefügg az ember életkorával. Tizenöt évvel ezelőtt még nem mondtam volna azt az ismerősnek, hogy most olvasok, de ma már megmondom. Az egyre növekvő életkornak sok hátránya van, de az egyik előnye, hogy az ember bátrabban bevállal olya döntéseket, amelyek a saját érdekeit védik, még ha esetleg másokat meg is bánt vele.
- Vannak, akik újságpapírba csomagolják a könyveket. Szerinted ők ennyire szemérmes olvasók vagy csak a borítót védik?
- Ezen már én is gondolkoztam, és arra jutottam, hogy talán eladják antikváriumba, és nem akarják, hogy sérüljön. Aztán vannak a tárgymániások, akiknek nagyon fontos, hogy az az objekt olyan érzetet adjon, mintha új lenne. Én nem vagyok ilyen. Szerb Antal írja valahol, hogy a jó könyv az már picit kávéfoltos, arra már rátettek egy bögrét, cigarettahamu is belehullott két lap közé és kicsit szamárfüles, hiszen ez a dolga. Ez a ronggyá olvasás ismérve. Egyszer küldött nekem valaki egy sms-t a Szabó Ervin Könyvtárból, hogy megtalálta az interjúkötetemet a polcon, és már majdnem szétesik, mire én hogy az tök jó, hiszen ezek szerint csomót forgatták már.
Lévai Balázs további érdekességeket mesélt még Várhegyi Andrásnak, a Fidelio.hu szerkesztőjének, az interjút teljes terjedelmében ide kattintva olvashatjátok el.
Fotó: Stekovics Gáspár
