Jöjjön egy kissé nyakatekert hasonlat: nekem nagyon ízlik a rakott palacsinta, ugyanakkor a sok különböző összetevő és extra munka miatt egyáltalán nem tartom jobbnak és izgalmasabbnak egy sima mákos, ízes vagy diós palacsintánál. Na, így vagyok a Marvel Bosszúállók szériájával is: hiába a sok összetolt szuperhős, nem ütnek nagyobbat, mint például a remekül megcsinált Vasember filmek.
Micsoda csapat!
Kezdjük ott, hogy a Bosszúállók nem is állnak bosszút, a Földet védik mindenféle gonosztevők ellen. Az mondjuk nem derül ki, mennyit keresnek ezzel, teljes állásban vannak-e vagy számláznak, és ha az utóbbi, egyéni vállalkozók vagy saját cégük van, azért jó lenne ennek utánajárni. És nem is mindegyikük szuperhős! Amerika kapitány az, Hulk is, de a Vasember határeset – végülis egy felturbózott halandó -, Thor viszont egy másik dimenzióból érkezett félisten, Sólyomszem és Natasha Romanoff pedig egyszerű, bár nagyszerű képességekkel felruházott ember, szóval vegyes a társaság, ami okoz némi zűrzavart, de ez jó is. Vannak ugyanis kissé sótlan, vagy éppen kevésbé kidolgozott karakterek, akad olyan, aki egyszerűen nem szimpatikus, vannak olyanok, akik nagyon szórakoztatóak, és van, akiben van némi mélység és dráma is – tessék kitalálni, melyik kategória alatt kire gondoltunk –, de alapvetően nem rossz csapat ez, ha az ember vevő a képregény univerzumra. Ha nem vevő, akkor van egy kis gond, de az itt látható akciólavina és a film által generált masszív kép- és hanghatás valószínűleg az ellenkező tudatot is gond nélkül maga alá gyűri.
Van benne anyag
A 2012-es első Bosszúállók – ami nem mellesleg a Marvel stúdió filmdömpingjének első hullámát zárta le, ahogy a második rész az ún. második fázis záró darabja –, úgy másfél milliárd dollárt hozott a konyhára, és Josh Whedon író-rendezőnek ezt kellett újra felmutatnia, tán még túl is szárnyalnia. Persze van, akinek már sok a jóból, és ennyi képregény-feldolgozás már tök fölöslegesnek tűnik. Ráadásul minek egymásra pakolni egyrészt az adott Bosszúálló csapatot, és mindegyikük háttértörténetét, egy kicsit belehúzni az X-Men társaságot, és még a Galaxis őrzőiből is cseppenteni egy kicsit? Mert ez történik itt, és ha így vesszük, Josh Whedonra irtózatos nagy feladat hárult, amit tulajdonképpen meg tudott oldani. 142 percbe sikerült begyömöszölnie egy kacskaringós történetet, nagy rakás akciójelenetet, megteremtett egy új főgonoszt, és a Bosszúállók szinte mindegyikére sikerült némi minőségi időt szánnia – ami csúnya anglicizmust, de a lényeg, hogy mindenki lelkével és egójával foglalkoznak –, és ez nagy szó. Az új gonosz a címbéli Ultron, akit Tony Stark/Vasember kelt életre Loki előző részből hátrahagyott csodaalabárdja részeiből és némi mesterséges intelligenciából. Saját életre kell, külön humorérzékre tesz szert, cifrákat mond, és valami nyakatekert logika mentén nem csak a szupercsapatot akarja elpusztítani, hanem az egész emberiséget is, hogy megvédje önmagától. A csupasz, bőrtől és hústól megfosztott Terminátorra emlékeztető Ultronnak segítői is akadnak, egy mutáns ikerpár valahonnan a Balkánról (Szerbiából?), akik neheztelnek a Vasemberre (A NATO-ra?).
Csak egy legény van a gáton
Tulajdonképpen a mutánsoknak köszönhető, hogy az Ultron kora sötétebb hangvételű, mint elődje. A villámgyors Higanyszálat alakító Aaron Taylor-Johnson ugyan nem sok vizet zavar, mint a falusi Ryan Gosling hasonmás verseny harmadik helyezettje, de a mindig kínzott tekintetű Elizabeth Olsen remek Skarlát Boszorkányként, aki képes hőseink tudatát megkavarnia, és ez rá is fért a filmre. Mindez természetesen nem hatol le pszichoanalitikai mélységekbe, de kölcsönöz némi súlyt a sokszor tényleg csak vékonyan megrajzolt karaktereknek, akiket ráadásul teljesen különböző kvalitású színészek keltenek éltre, Mert ugyebár nem akarjuk összehasonlítani Robert Downey, Jr. és Chris Hemsworth vagy éppen Chris Evans színészi eszköztárát és sokszínűségét, mert az eredmény nyilvánvaló. És ha már Downey-t emlegetjük: hiába a látvány és az akció, a szuperképességek és a dübörgő hangzás, nélküle az egész fabatkát sem érne, ezzel nyilván Whedon és a stábban mindenki más is tisztában volt, nem véletlenül mondja ki egy ponton pont Tony Stark, hogy az egészhez bizony ő adja azt a bizonyos menő kisugárzást. Hogy a rendezői székből kiszálló Whedon és a magánéletre vágyó Stark/Vasember után hogyan alakul a Bosszúálló-mese, az csak a kétrészesre tervezett, 2018 és 2019 májusában érkező Infinity Wars-ból derül majd ki. Addig több mint fél tucat más Marvel-film érkezik, és mivel mindegyik története valamilyen szinten érintkezik a többivel, pár dolgot addig is megtudhatunk.
Kinek ajánljuk?
- Robert Downey, Jr. rajongóinak.
- Minden képregény-kedvelőnek.
- Az akciófilmek rajongóinak.
Kinek nem?
- Akinek már az első Bosszúállók is sok volt.
- Tarr Béla elkötelezett híveinek.
- Akik inkább a Galaxis őrzői viccesebb vonalában látnak fantáziát.
7/10
