Itt van ez a szegény, rossz útra tért Jedi lovag, akinek civilben egy hosszúra sikerült hetet kell eltöltenie családja körében, ahol előkerülnek a kellemes és a kellemetlen emlékek is.
Semmiképpen sem merészkednék odáig, hogy azt állítsuk: egy különleges történetről van szó soha nem látott alaphelyzettel és végletekig kiszámíthatatlan fordulatokkal. Ha ezt tennénk, ránk szakadna a plafon, és azt ki szeretné, családi drámából pedig annyi van, hogy csak na, és mind úgy kezdődik, hogy a rég szerteszaladt rokonok ünnepre vagy temetésre hazatérnek, hogy elővegyék régi sérelmeiket és megoldatlan konfliktusaikat.
Itt négy testvért ismerünk meg, mindegyik önálló életet él, és mindegyik más-más problémákkal küszködik. Amikor az apjuk meghal, kénytelenek visszatérni a házba, amelyben a gyermekkorukat töltötték. Egy héten keresztül újra együtt vannak egymással, a feleségeikkel az exeikkel, valamint a nehéz természetű anyjukkal, miközben szembesülnek az egykori álmaikkal, mérlegre kerülnek a baráti és a párkapcsolataik, és persze felszínre kerülnek a régi sérelmek.
Mitől más az Itthon, édes otthon, mint hasonló társai? Nem sokban, csak abban, hogy ezúttal remek színészeket láthatunk nagyjából hiteles szituációkban és hiteles párbeszédek segítségével beszélik ki gondjaikat. Ezek a gondok ugyan a szokásosak – halott apa, szétesett házasság, új szerelem és anyuka zavarbaejtő új mellei -, de mindannyian szembesülünk hasonló problémákkal, és ezúttal olyan színészek tolmácsolják őket, akiket lehet szeretni. Jason Bateman kedvenc hétköznapi hősünk, Tina Fey mindig vicces, akárcsak a nála fiatalabb és csinosabb kiadású Rose Byrne, de a filmet jórészt Adam Driver viszi, közvetlenül azelőtt, mielőtt Kylo Ren lett volna belőle. Ő a legkisebb testvér, a nagyszájú, laza csajozógép, akit csak úgy lehet megfegyelmezni, ha megcsavarják a mellbimbóját. Mert ez egy ilyen film.
