Ön szerint kurva vagy szent az asszony, aki válogatás nélkül fekszik le férfiakkal? Ön szerint megváltható a világ jócselekedetekkel, vagy ehhez több is kell? Ha kellemes estére vágyik, inkább adakozik, vagy elmegy moziba Ön?
Kurva vagy szent a férjes asszony, aki lefekszik faluja minden férfiemberével? - teszi fel a kérdést a Megváltó szex című film. A válasz egyértelműnek tűnik, a negyvenes évekbeli, lepusztult spanyol település lakói mégis hol a "puta", hol a "santa" szavakat mázolják a nő házának falára.
A néző nem kevésbé megzavarodott a Megváltó szex című spanyol filmet illetően. Az Életigenlő filmek és a Síró-nevető alkotások közös metszetébe sorolható munka ugyanis végig a közhelyesség és az eredeti megoldások határán egyensúlyozik, bizonytalanságban hagyva a mozistát: végül is felejthető vígjátékot vagy elgondolkoztató filmet láttunk?
A kopár, sivatagos táj és a szegény falu fekete-fehér képei kezdetben komoly és komor filmet sejtetnek. Szinte csak Dolores, a meleg tekintetű, testes asszony rója fáradhatatlanul a néptelen utcákat. Szokásos, jótékonysági köreit járja, segít az ágyhoz kötött öregasszonynak, mesét mond a pék némaságba burkolózó kislányának, vigyáz az állatbolond vénkisasszony jószágaira, és persze betér gyónni a paphoz.
A nagyszívű asszony segít bárkinek, nem vár cserébe semmit, tetteinek hajtómotorja - innentől sci-fi a piacgazdaság hívőinek számára - az önzetlenség öröme. Egy nap azonban kiderül, hogy az adakozás boldogsága sem örök - hasznos információ azoknak, akik kipróbálnák az örömgyűjtés rendhagyó módszerét. A kritikátlan jóságba belefáradt férj ugyanis elhagyja az asszonyt, a pap pedig, bűnök híján, nem hajlandó többet gyóntatni őt.
A támasz nélkül maradt Dolores elhatározza, bűnözni fog. A terv kivitelezését nehezíti, hogy a jótét lélek nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Dolores úgy gondolja, a házasságtörés éppen alkalmas lesz a célra. A jámbor út elhagyásával párhuzamosan a film csapásiránya is változik, mégpedig a vígjáték irányába.
Az erkölcsös asszony számára azonban még a főbűnök egyike sem hozza meg a vágyott erkölcsi mélyrepülést. Sőt. Azután, hogy Dolores elhanyagolja addigi pártfogoltjait, és az így felszabaduló időt a férfilakosság nemi kielégítésére fordítja, a falu felvirágzik. A betegeskedő öregasszony kikel betegágyából - hogy meglátogathassa eltűnt ápolóját. A néma kislány kiabálni kezd, Dolorest keresi. A nagybeszédű asszony meghallgat másokat is, hogy megtudja, mi zajlik körülötte. A férfiak pedig, Dolores ágyában tanulva az önzetlen adakozás szépségét, visszanyerik életkedvüket, dolgozni kezdenek, szépül a falu, a film is átvált színesbe
A visszatérő férj még okoz némi problémát, de a konfliktus elsimul, a néző pedig jóleső érzéssel kezdené feldolgozni, megemészteni a filmet, - ha a rendező a végén nem adná szereplői szájába az összes erkölcsi tanulságot. Így az álságos erkölcsiségű mindennapjainkra és közéletünkre illeszthető gondolatokat végül nagy, tükrös-szíves igazságokként kapjuk az arcunkba. Megtudjuk, hogy a tett csak a felszín, a szándék az igazán lényeges, hogy a jóság néha segít, néha agyonnyomja az embert, hogy az igazságszolgáltatás - mivel a tettet ítéli, nem a szándékot - igazságtalan.
Az eredeti és közhelyes megoldások keveredése nem hagyja érintetlenül a film vizuális világát sem. A kisrealista képeket néha videoklip szerű, drámai felvételek szakítják meg, amelyek hol megzavarják, hol elbűvölik, hol értetlen fejcsóválásra késztetik a nézőt. A film összességében inkább emlékezetes, mintsem felejthető, ami egy első filmes rendezőnél tulajdonképpen nevezhető akár sikernek is.
