Örömteli pillanatnak lehettek szemtanúi az Uránia Nemzeti Filmszínház kedd esti látogatói, akik Cserhalmi Sára diplomamunkájának magyarországi díszbemutatójára érkeztek. A Drága besúgott barátaim némi nehézségek árán debütált Karlovy Varyban, a 47. nemzetközi – A-kategóriás – filmfesztiválon. Az East of the West elnevezésű versenyprogramba hívták meg az alkotót és munkáját, ami nem csak egy első filmes számára, hanem az egész magyar filmszakmának óriási elismerést jelent.
Báron György filmkritikus rövid beszéde nyitotta meg az estét. Néhány szóban mesélt a film témájáról, a "besúgófilmről", mint kvázi műfaji filmről. Ebben a témakörben érthetően gazdag a magyar filmtermés, de kevés közülük az igazán érzékeny alkotás. Cserhalmi Sára éppen egy generációnyi távolságról mesél az apák történelméről, arról a Magyarországról, ahol honfitársak váltak egymás ellenségeivé, és ahol a politika beleszólhatott még a legintimebb mindennapokba is. A film igazi érdeme, hogy a történelmi háttér ugyan izgalmas felütésre ad lehetőséget, de nem uralja önkényesen az eseményeket. Nem a dátumok és időpontok lesznek fontosak, noha a levéltárban pontosan ezeknél kezdődik el minden. Az emberi sors és lélek kerül előtérbe. A morálisan helyes és helytelen dolgok szempillantás alatt billenhetnek át a másik oldalra.
Czettl Andor (Cserhalmi György) kikéri a levéltárból a róla készült jelentéseket. Legnagyobb megdöbbenésére egyik közeli barátja, János (Derzsi János) nevére bukkan. Megpróbálja személyesen intézni az ügyet, de János elzárkózik a múlttól és igyekszik nyugalomban eltölteni maradék kis életét. Andor azonban nyughatatlan és dühös, ezért egy tényfeltáró cikket ír az évekig barátnak hitt ellenségről. Az élet különös fintora, hogy János tettére egy egész politikai rendszer ad magyarázatot, míg Andor önként vállalja a besúgó szerepét.
Erős drámai konfliktus, de hatástalan képi megoldások és gyakran modoros párbeszédek jellemzik a filmet. Sára alkotása azért lehetett volna igazán jó, mert nem a saját múltjáról és csalódásairól mesélt. Objektív, ugyanakkor empatikus maradhatott így mindkét oldal – besúgó és besúgottak – lelki vívódásait éles szemmel fürkészhette. A tökéletes arányokra mégsem sikerült rátalálni így olykor a stílus, máskor a dialógok, vagy a színészi játék kelt bennünk hiányérzetet.
Könnyed, humoros hangulatban mesél a közelmúlt abszurd és tragikus világáról, de a humoros jelenetek gyakran elszakadnak a szorosan vett drámai száltól. Első filmnek kiemelkedő alkotás, és biztosak lehetünk abban, hogy halljuk még a rendező nevét!
Értékelés: 6/10
