A kínaiak vannak kitéve a legtöbb képzavarnak. Hiszen a nép száján a kínai az, aki nálunk a lengyel piacon kezdte, immár nem vietnami papucsban jár, de bárhol él a világban, továbbra is bízik a szovjet típusú kommunizmusban.
Mivel a magyar film talán még ennél is több képzavarral küzd, Miklauzic Bence alkotása üdítő kivétel: A zöld sárkány gyermekei szerethető, szórakoztató mozi a nagy falon innen.
Máté János negyvenes éveiben járó ingatlanügynöknek válás után veszélybe kerül a munkája, és még pánikbeteg is. Egy esélye van megmenteni állását: ha túlad a mohó nyugati tulajdonos pesti külvárosi raktárán. Dolgát nehezíti, hogy az épületet kínai kereskedők bérlik, akik az árukra éjjel-nappal vigyázó honfitársukat, Wut megzsarolják: ha az ingatlanügynök sikerrel jár, nem kapja vissza főnökeitől az útlevelét, s örökre búcsút inthet otthon maradt családjának. A két férfi, Máté és Wu azonban az érdekellentét dacára egyre közelebb kerül egymáshoz: baráti légkör alakul ki a dohos raktárban. Igazi, férfias semmittevés kovácsolja össze őket: futóversenybe kezdenek a közúti sebességmérő segítségével, szabadrúgást gyakorolnak - pedig meccsnek nyoma sincs -, összehasonlítják, melyikből lehet többet inni: kávéból vagy teából. Utóbbi miatt szívük szinte egyszerre dobban, s csupán egy hajszál választja el őket egymástól. De milyen hajszál? Egy vadóc pizzafutárlány áll közéjük, aki nem átall féltékenységet szítani a két bajtárs között. Máté János döntésre kényszerül: vagy a raktáron - s vele barátja reményein - ad túl, vagy elhajtja a vevőket, s így lemond az állásáról.
A film nem túl bonyolult kérdésre ad nem túl összetett választ, amely épp egyszerűségénél fogva meggyőző. Rátóti Zoltán kedélybeteg flegmája, a hazánkban korábban éttermet működtető - szerepét színészeket megszégyenítő közvetlenséggel alakító - Yu Debin és a Nemzeti Színházban is megcsodálható Bánfalvi Eszter olyan méltóságteljes játékra invitál, amit csak az nem fogad szívesen, aki nem lógott hajdanán a téren.
