Férfimunka, női munka

Bizonyos esetekben igen nehezen változnak a társadalmi konvenciók. Ilyen például néhány szakma. A legtöbb országban, a legtöbb kultúrában a mai napig furcsa szemmel néznek például egy óvóbácsira, hiszen az óvodai munkát, az apró gyermekekkel való foglalatoskodást kifejezetten női munkának képzeljük el. De mindennél többet mond erről talán az, hogy még az automatikus helyesírás ellenőrző program sem ismeri ezt a szakmát. A múltkor pedig a legnézettebb kereskedelmi tévé szentelt jónéhány percet méregdrága fő műsoridejéből arra, hogy megmutassa: "jé, milyen érdekes, hogy vannak például szerszámlakatos nők, műköröm-építő férfiak!". És való igaz, az ilyen meghökkentő pályaválasztások mind a mai napig furcsaságok nálunk, és minden bizonnyal bárhol a világon. A berögződött nemi szerepek, a szinte kőbe vésett társadalmi konvenciók nem ezt diktálják, és igen nehezen vesszük észre, hogy mindez valójában tényleg csak választás kérdése. Ma szinte mindenhol elmúltak már azok az idők, amikor a férfi dolga a vadászat és harc volt, míg a nő gyereket szült és háztartást vezetett. Az emancipáció széleskörűen elterjedt (még akkor is, ha sok helyen még nem így tűnik). Ha az illető boldog és megtalálja számítását választott hivatásában, akkor miért akadályozza ebben az, hogy ez egy hagyományosan női/férfi szakma? Mégis hír tud lenni még a minap is, hogy "női vonatvezetőket keres a MÁV", a magyar vasút történetében először! De ne higgyük azt, hogy ez csak nálunk lehet hír, nézzük, mi újság "bezzeg a boldog, toleráns és gazdag" Svédországban!

[img id=436888 instance=1 align=left img]Van úgy, hogy minden összejön

Valle (Jonas Karlsson) fiatal pilóta, megvan mindene: feleség, gyerek, szép lakás geotermikus fűtéssel, óriás laptévével és a modern polgári lét összes kellékével. Egy nap mégis kirúgják állásából, a felesége pedig bejelenti, hogy válni akar. A légiközlekedés nem éppen egy olyan terület, ahol korlátlan számban veszik fel a repülőgép-vezetésre szakosodott munkaerőket, recesszió van, mindenki küzd a túlélésért, ismerjük. Vallét is elutasítják mindenhonnan, hiába hibátlan a szakmai előélete. A felesége közben mindent elkövet, hogy elszakadjon tőle, már be is mutatta a szemlátomást igen aggastyán, ám igen gazdag új párjelöltjét. Valle jobb híján dühödt feminista húgánál húzza meg magát, akinek lakását viszont ellepik az egyenjogúnál is magukat többre tartó harcostársnők. A férfi fülest kap, hogy az utolsó meghirdetett pilótaállásra kifejezetten nőket keresnek, így Valle parókát húz, mellet és feneket töm, sminkel, és immár Mariaként elmegy az interjúra. Naná, hogy elnyeri az állást, hiszen a Rúzs, reptér, satöbbi című svéd film nem társadalmi dráma, hanem alapvetően romantikus komédia. Az így kikényszerített állást azonban egy sikeres kényszerleszállás sodorja veszélybe, miután Mariát egész Svédország hősnőként ünnepli, miközben Valléba mindenki beletörli a cipőjét. A valóságban természetesen minden más, mint aminek kinéz, de nem úgy, ahogyan ennyiből gondolnánk…

Okos játék a nemi szerepekkel

Mårten Klingberg, a film rendezője a szépen szárnyaló svéd film középmezőnyébe tartozik, azonban ez nem jelenti azt, hogy egy ilyen elcsépelt, kifulladt műfajból, mint a romantikus komédia, ne tudna valami frisset, ígéreteset és mindenekelőtt, messze nem valami ostoba bugyutaságot összehozni. Valle/Maria története alapvetően szerelmi történet és karriertörténet, pikáns fordulattal. Főhősének a társadalmi konvenciók sztereotípiáinak kihívásaira (pl. a pilóták csak férfiak lehetnek) adott válasza üdítően radikális, az így befutott pályája pedig tanulságos is, emellett nem megy el szótlanul az ismert alternatív mozgalmak, mint a radikális feministák vicces „túlkapásai” mellett sem. Persze, a svéd társadalom, minden itt megmosolygott sarkossága, kockasága ellenére irigylésre méltóan modern a miénkéhez képest, utalnék itt csak a film egyik jelenetére, amiben egy leszbikus pár kel egybe az Úr színe előtt, templomban, a lelkipásztor áldásával. Ez nálunk egyelőre tabu. Ott természetes dolog, semmi megütközést nem kelt. Bár kissé sok az egyes szám első személyű, elmesélő narráció a filmben, alapvetően friss, pergő ritmusú és szellemes a film párbeszéde. Ugyanezt mondhatom el a cselekményről is, mely a végére boldog és megelégedett (értsd: teljesen normális) véget ér.

Kinek ajánljuk?
- Kiemelten álláskeresőknek!
- Feministáknak.
- Aki szerint a nők maradjanak a kukta mellett!

Kinek nem?
- Repülőútra készülőknek.
- Akik mély és magvas mondanivalót csakis veretes, komoly formában fogadnak el.
- Akik éppen valami feszült izgalomra vágynának.

7/10