Az AMC hétfőn debütált sorozata bemutatja a recepciózás árnyoldalát, plusz az azonos című John Le Carré regény alapján képernyőre vitt sorozat végre kiszolgálja a jó krimire kiéheztetett közönséget. Ennél nagyobb 2 in 1 nem is lehetne a The Night Manager.
A történet egyszerű: van egy éjszakai portás, aki bizalmas információkhoz jut, hogy egy befolyásos angol vállalkozó látja el fegyverrel az egyiptomi lázongást. Ezt volt katonaként nem tudja annyiban hagyni. És itt kezdődnek a bajok. Mivel kiszivárogtatja az infót, ezért rendesen megverik, majd megölik az informátorát, akibe valamiért egy nap alatt teljesen belezúgott. Ez a szál itt elhal, elvonul a svájci hegyekbe, hogy egy ottani hotelben legyen a gazdagok talpnyalója, aztán feltűnik a gonosz vállalkozó, Hugh Laurie, és újra fellobban a hazaszeretet, és elkezd nyomozni.
John Le Carré sztorijai az apró szöszölésekről, a türelmes kivárásokról és a beépülésekről szólnak. Itt se lesz másként. Láthatjuk majd, ahogy egy mezei portásból valami önjelölt, de a közjó érdekében cselekvő hős lesz. Mivel főszereplőnk egy magányos farkas, ezért rengeteg évődésre és belső vívódásra kell számítani, ami kiválóan fogja ellensúlyozni a gonosz adta magabiztosságot.
Az összetett történet mellé kiváló színészi játékot is kapunk grátiszba, amit Tom Hiddleston és Hugh Laurie kettőse kisujjból tol. És még csodálatos helyszínek is várnak azokra, akik vizuális orgiára vágynak, merthogy a már alapkövetelményként szállított hibátlan fényképezés ebben a sorozatban sem megy 10/10 alá.
Egy kis szépséghibája azért akad a The Night Managernek, az pedig a történeteket beindító szerelmi szál. Ezen túl kell lendülni. Ez van. A főhős egy napi ismeretség után simán tűzbe menne egy nőért. Ez adja a belső késztetést, hogy az éjszakai portásból előtörjön a volt katona. Ezzel sincs akkora baj, csak ha már sorozatról van szó és nem egy filmről, akkor lehetett volna kicsit játszani az idővel és egy hangyányit nyújtani ezen a rétestésztán. De ez csak egy kitalált történet, ugye.
A valóságban az én éjszakai recepciós munkám nem volt ennyire izgalmas: csak a kamionosokkal érkező éjszakai pillangókat kellett beengednem a panzióba. De nekem nem is kellett így kinyalnom magam, hisz az est java részében az egyik boxban horpasztottam, miközben a hibátlan Jersey Shore ment az MTV-n.
