Derek Cianfrance rendező-forgatókönyvíró évekig készült erre a filmre, és a végeredmény őt igazolja. Ráadásul a szereplőválasztással sem nyúlt mellé.
Ilyenek voltunk
Dean (Ryan Gosling) kétkezi munkás, felesége, Cindy (Michelle Williams) ápolónő, és egy öt év körüli kislányt nevelnek. A férfi füstöl, mint a gyárkémény, és már reggel nyolckor elkezdi az ivást, aztán nem is hagyja abba. A nő pedig a végtelenségig fásult, minden téren kerüli az intimitást. A visszatekintésekből megtudjuk, hogy korántsem voltak mindig ilyen élőhalottak. A gyógyíthatatlanul romantikus Dean csupaszív, vidám fickóként ismerkedett meg a bájos, de karakán Cindy-vel. Hol siklott hát félre ennek a jobb sorsra érdemes párnak az élete? És van-e visszaút egymáshoz?
Egy kapcsolat anatómiája
[img id=307673 instance=1 align=left img]Pedig Dean mindent megtett, hogy övé legyen a lány, de annyira szerette, hogy neki bőven elegendő volt életcélnak az, hogy Cindy férje, és Frankie apja legyen. Ez a legtöbb, mi adható, mondanánk, de van, aki másra vágyik. Történetünk hősnője pedig hiányolja férjéből a karrierre, önmegvalósításra irányuló ambíciót. De az is lehet, hogy ez csak amolyan mondvacsinált indok, talán soha nem is szerette igazán a férfit. Talán soha senkit sem szeretett igazán – ami nem is olyan nagy csoda ismerve apjához fűződő viszonyát. Talán ezért lett a férje masszív alkoholista és láncdohányos. De ne vádoljuk szegény Cindy-t, hiszen nem ő tehet arról, hogy mindig is túlságosan eltérő volt a természetük, csak ezt a kezdeti lelkesedés jótékonyan elfedte. Dean próbálja megmenteni a házasságát és a családját, hiszen lényegében ezek jelentik számára az oxigént. Egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tesz, de a helyszínt – egy szexmotelt – hibásan választja ki, így ez a hétvége már csak a kegyelemdöfést adja meg a házasságnak.
A Blue Valentine szomorú dráma a férfi-nő kapcsolatról. Arról, hogy a különbözőséggel mennyire nem tudnak mit kezdeni az emberek, az eleinte átléphető, később egyre jobban elhatalmasodó problémáikat mennyire képtelenek megoldani. Dean és Cindy házassága már jó ideje egy begyógyulni nem tudó nyílt seb, amibe minden szó, minden megmozdulás újra meg újra sót hint. Még szívbemarkolóbb látni a kínlódást úgy, hogy közben bepillantást nyerünk a szerelem hajnalának képeibe. Amikor még volt élet, voltak érzelmek és remények. Remények, amelyek mindössze öt-hat év alatt végleg kilúgozódtak.
Visszafordíthatatlan
Derek Cianfrance nem csábul el, nem választja a könnyebb megoldást. Nincs megbánás, változás, újrakezdés, happy end. Van, ami nem javítható. A nyomasztó tehetetlenség, a földi pokol ábrázolása persze nem csak Cianfrance érdeme, a két főszereplő ugyanannyit tesz hozzá a katartikus végeredményhez. Ryan Gosling szívszorítóan alakítja a jólelkű férjet és apát, aki kétségbeesetten vergődik, hogy megmentse mindazt, ami számára az élet értelmét jelenti. De mi azt is látjuk, hogy igyekezete kezdettől fogva reménytelen. Michelle Williams pedig Oscar-jelölést is kapott a ridegen fegyelmezett, de ugyanúgy szenvedő feleség szerepéért. Arany Glóbuszra mindkettejüket jelölték, és így igazságos. Ahogy Dean és Cindy együtt rontották el, úgy Ryan és Michelle egyformán bámulatosan ábrázolták kettejük történetét.
Kinek ajánljuk?
- Akik az emberi kapcsolatokról szóló történetekben nem csak a cukormázra vevők.
- Akik igazán jó színészi alakításokat akarnak látni.
- Akik már tudják, hogy a lassú haldoklás nem egyenlő az élettel.
Kinek nem?
- Aki még nem tudja, hogy milyen rákfenéi vannak a kapcsolatoknak, és nem is akar lemondani az illúzióiról.
- Aki már tudja, milyen rákfenéi vannak a kapcsolatoknak, és nem akar még a moziban is ezekkel szembesülni.
- Happy end-függőknek.
8/10
