Az arany iránytű után a folytatásért nem Nicole Kidman és Daniel Craig csókjelenete miatt aggódunk. Az új, trilógiának szánt fantasy akár a finnugoros dizájnt is divatba hozhatta volna, ha nem lengené körül a buktaszag. Hogy erről tényleg az egyházi ellenlobbi tehetne? Olvassa el kritikánkat!
Darth Vadert Nicole Kidmanre, Tolkien gyűrűjét arany iránytűre, a Karib-tenger kalózait cigányokra cserélték, majd hozzáadtak egy kis port a Dűnéből, és beszélő állatokat a Narniából. De még mielőtt a többi idevágó fanatsyadaptációból visszafejthettük volna Az arany iránytű receptjét, egy párhuzamos világból gyorsan a fejünkhöz vágták az idegen szavak szótárát. A daimónokkal, az aleitométerrel, a Magisztrátussal, és a később bevetett intercíziós eljárással meggyőztek minket, hogy most valami újat látunk.
Mert Az arany iránytűt eredeti alapanyagból gyúrták, Philip Pullman magyarul Északi fény címmel megjelent regényéből. A film alapján a könyv ráadásul jóval értelmesebbnek tűnik a két évvel később megjelent Harry Potternél. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a vetítésen feltűnően magas volt a húszon túli nézők aránya. Csakhogy a moziverzióról ugyanezt nem mondhatjuk el, mivel az alkotók nagyjából a Harry Pottert szerették volna megcsinálni kislányos-állatkás verzióban. Nyilván ennek jegyében kukázták a zseniális angol drámaíró, Tom Stoppard forgatókönyvét, és helyette a Bölcsek kövére 2. sztoriját is jegyző Chris Weitz a saját átiratát rendezhette meg.
A mesét az iránytűnek is becézett aletiométer hozza lendületbe, ami leginkább egy óraműbe integrált tarotpaklira hasonlít: a számlap szimbólumai segítségével megmutatja az igazságot rátermett gazdájának. A Magisztrátus totális kontrollra törekvő fejesei persze tűzzel-vassal irtják ezt a kütyüt, ezért a sztori kezdetére egy kivételével már az összeset kivonták a forgalomból. Az utolsó darab egy Lyra nevű kislány (Dakota Blue Richards) kezébe kerül, aki így elindulhat az Északi-sarkra, hogy egy hajós cigánytörzs segítségével megkeressék az elrabolt gyerekeket.
Az egymásnak feszülő ellentéteket, a Magisztrátust és a tudomány embereit a két ügyeletes sztár, Nicole Kidman és Daniel Craig testesíti meg, akiknek így egy darab közös jelenetük nincs a filmben. Pedig egy csókjelenetet is leforgattak velük, csak ezt a fináléval együtt végül átmentették a korábban betervezett második részbe. Annyi azért most is kiderül, hogy régebben sokat beszélgettek a svarbaldi jegesmedvék társadalmi rendszeréről.
Kidman az eredetileg a katolikus egyházról mintázott Magisztrátus szívtelen kulcsembereként végre hálás szerepet kapott. Utoljára az Invázióban láttuk szintén Craig oldalán, de az aggódó anyaszerep helyett sokkal jobban fekszik neki ez a Miss Coulter, akiről a látványos külső ellenére is sugárzik, hogy ártatlan kisgyerekeket vacsorázik. Akkor is képes ellenszenvet ébreszteni, amikor csak bájolog, és elegáns ruhakölteményekben riszálja magát. Mi ezt a Guardian kritikusával ellentétben pozitívumként értékeltük.
Bár keveset mutatja magát, a szezonra igazított, télies filmmel jól járt Daniel Craig is, aki most a titokzatos por után kutat. Az Északi-sark például kimondottan jól áll neki a hideg kék szemeivel, pedig a sármőrt korábban hiába kerestük benne. Az új James Bond a szamojéd banditák mellett még a magyar országimázsnak is lekever egy pofont. "A Tokaji dugóízű. Nem ajánlom, uraim!", mondja diadalmaskodva a kamerába, miután a Magisztrátus egy mérgezett 98-as Tokajival próbálja megölni. De nincs harag, megértjük, hogy ő most a poron kattog.
Az arany iránytűben az a legfurcsább, hogy az elején még rengeteg ígéretes ötletet bedobnak, de a nagy részükről elég hamar meg is feledkeznek. Amint beindulnak az események, egy hollywoodi szabályok szerint precízen kivitelezett kalandmoziba váltanak. Innentől inkább a látványelemek viszik a filmet, és a díszletesek meg a jelmeztervezők tényleg fantasztikus munkát végeztek. A havas tájon felvonuló tatár fantasyharcosok, a páncélos jegesmedvék, a keresztény építészet legváltozatosabb korszakaiból felhasznált elemek, és a finnugorokkal rokon szamojédok ruháinak ismerős motívumai jólesően kényeztetik a szemet az ezekben a filmekben már megszokott látványelemek után.
Emiatt kicsit sajnáljuk is, hogy a soványka bevétel miatt a folytatás talán el sem készül. A buktaszagot mondjuk sokan a mese keresztényellenes hátterére fogták, de aki ilyesmire vágyik, az inkább nézze meg az Oscarra is jelölt Jesus Campet. Ez a dokumentumfilm tényleg azt mutatja be, hogyan ültetik el újabban amerikai keresztények a vallási fanatizmus magjait a kisgyerekekben.
