Kim Ki-duk koreai filmrendező már több mint egy évtizede van a filmes pályán, és 2000 óta meghódította a nyugat szívét is. A sziget című filmjét láthattuk a 2001-es Titanic Filmfesztiválon, azóta pedig a magyar közönség egy rétege feltétel nélkül nézi filmjeit. A sziget méltó kezdés egy rendező nemzetközi pályáján, és eddig talán nem is sikerült eltántorítani rajongóit. Bár az Íj című, korábbi filmjéről meglehetősen megoszlik a köz véleménye, alapvetően Kim Ki-duk örök bérletet váltott már a művész mozik vetítőtermeibe. Legújabb filmjével, az Idővel, alaposan felkavarja rajongóit, ugyanis bár a téma hasonló, a stílus gyökeresen megváltozott. Kim Ki-duk az Idővel új rajongókra is számot tarthat.
Két év nem kis idő egy párkapcsolatban. A szerelemmel együtt a féltékenység is mélyül. Seh-hee (nő) és Ji-woo (férfi) kapcsolatában egyre nagyobb a feszültség, ugyanis a nő mindenkit meggyilkolna, aki csak egy pillantást vet barátjára. Az együttlét ezért veszekedésbe, a szex kétségbeesett igyekezetbe torkollik. A férfi nem érti, mi történik a lánnyal, aki szorongásában egyre inkább veszíti el önmagát. Egyik napról a másikra eltűnik a férfi életéből, és beállít egy plasztikai műtőbe, hogy másabbá, izgalmasabbá varázsolja arcát. Aztán fél évvel később, ismeretlenül közelít barátjához, aki még mindig régi barátnője miatt szenved.
A hírek szerint Dél-Koreában minden második huszonéves nő átesett már plasztikai műtéten. Ám a filmnek alapvetően nem egy ilyen lokális jelenség a témája, hanem sokkal inkább egy általánosabb párkapcsolati probléma: minél inkább kiadjuk magunkat valakinek, annál félelmetesebb a tudat, hogy elveszíthetjük őt. A szerelmeseknek minden egyes boldog pillanatában benne van a fájdalom, a félelem a mélységtől és a veszteségtől. Seh-hee folyamatosan meg akar újulni, izgalmat vinni a kapcsolatba, képtelen felfogni azt, hogyha önmagát adja, akkor a legvonzóbb, attól mélyül a kapcsolatuk. A szerelmeseknek legboldogabb pillanatán, amikor azt érzik, hogy érzelmük ereje időn kívüli, egy dolog foghat csak ki Kim Ki-duk szerint, maga az idő.
A plasztikai műtét jelenségével igazán vizuális és igazán 21. századi eszközt használ Kim Ki-duk erre az emberiséggel egyidős problémának leképezésére. Az Időben nincs már viskó a tenger közepén, és a szerelmes lány nem operálja ki a horgot a fiú torkából. A helyszín a nagyváros forgataga, ahol a kellemes és kényelmes kávézóban sokkal inkább otthon érzik magukat a párok, mint a ridegen, neutrálisan berendezett lakásokban. A pergő képekkel fotózott nagyvárosból többször kimegy a kamera megpihenni a tengerpartra, a rendező korábbi filmjeinek helyszíneire. S az Idő hősei szenvedélyes szerelmük emlékét csendben keresik a tenger szélén, egy hatalmas kézpár tartotta mennybe vezető bádoglépcsőn ülve.
