Hétfő: A sárkány éve

Mickey Rourke-ról mindenkinek ugyanaz a két dolog jut eszébe: milyen jóképű volt a '80-as években, amikor Kim Basinger sztriptíztáncot lejtett neki a 9 és 1/2 hétben, és milyen ronda, szétbotoxolt arca lett, amikor szétnyerte magát a 2008-as Pankrátorral. A két kultfilm között Rourke minden létező produkcióba beszállt, ha adtak érte egy kis pénzt, forgatott rengeteg marhaságot (lád Harley Davidson és Marlboro Man), de nagyon jó krimiket is. Utóbbiak közé tartozik az Angyalszív mellett az 1985-ös A sárkány éve is, amiben marcona New York-i zsaruként veszi fel a harcot a kínai negyedet uraló, egymással véres leszámolásokba keveredő bűnbandákkal. A sárkány éve forgatókönyvét Olveri Stone írta, a rendező pedig A szarvasvadászért Oscar-díjjal jutalmazott Michael Cimino volt, aki korábban már dolgozott együtt Mickey Rourke-kal a filmtörténelem egyik legnagyobb bukásán, A mennyország kapuja című westernen, aminek a negatív visszhangja kis híján derékba törte minden stábtag karrierjét (Ciminóét legalábbis biztosan). A színészkedést egy időben a ringre cserélő sztár jelenleg épp egy bokszfilmet forgat Tiger címmel.

Kedd: Szellemíró

A '90-es évek közönségkedvenc, sármos James Bondja, Pierce Brosnan 2010-ben egy klausztrofób thrillerrel jelentkezett: Roman Polanski Szellemírójában ő alakította a brit exminiszterelnököt, akinek a címbéli, névtelen szellemíró (Ewan McGregor) segít könyv alakba rendezni a visszaemlékezéseit. Az önéletrajzi kötethez felvett beszélgetések alapján azonban az írónak szörnyű gyanúja támad: a volt miniszterelnök összejátszott a CIA-val, és háborús bűnöket követett el. A figurában nem nehéz ráismerni Tony Blairre, aki a 2003-as Irak elleni háborúban az Egyesült Államokat támogatta, még úgy is, hogy a CIA-jelentésekkel ellentétben Szaddam Husszeinnek valójában nem is voltak tömegpusztító fegyverei. Polanski ezzel a filmmel tehát bújtatva az Irak-ellenes koalíció politikusait bírálta - de a karcos véleményének erkölcsi alapját kicsit beárnyékolta, hogy a Szellemíró utómunkája pont a letartóztatási botránya idejére esett, és a svájci villájában, háziőrizetben volt kénytelen megvágni a filmet (az Egyesült Államokban nemi erőszakért ítélték el még 1977-ben, de az ítélet elől Európába menekült, 2009-ben viszont a svájci rendőrök letartóztatták, de végül nem adták ki az amerikaiaknak). Pierce Borsnan manapság is aktív, sőt, többet dolgozik, mint eddig bármikor: néhány thriller mellé bevállalt egy háborús drámát és ő lesz XIV. Lajos király a The King's Daughterben.

Szerda: Keleti nyugalom - A második Marigold Hotel

Amíg Mickey Rourke-nak a 9 és 1/2 hét volt a legemlékezetesebb filmje a női nézők szemében, addig Richard Gere a Micsoda nő!-vel váltott ki örökös tagsági igazolványt a hollywoodi szívtiprók klubjába. Amivel persze örökre bezárta magát a gazdag csajozógép skatulyába, de ez valószínűleg sosem zavarta, hiszen ha nem veterán rendőrt alakított az épp aktuális filmjében, akkor biztosan egy ősz hajjal is sármos csábítót. Nem volt ez másképp a legnagyobb brit színészóriások (Maggie Smith, Judi Dench, Bill Nighy) nagy sikerű tavalyi nyuggervígjátékában, a Marigold Hotel 2-ben sem, ahol Gere tényleg magabiztosan hozta az Indiába utazó, kiégett, macsó amerikai írót, akit a vendéglátói egy nagy szállodalánc inkognitóban utazgató minőségellenőrének hisznek, mindenféle vicces félreértős szituációba keveredve ezzel. Richard Gere egyébként most épp Selma Blairrel és Peter Dinklage-dzsel forgat pszichiáteres drámát.

Csütörtök: Volt egyszer egy Mexikó

A sárkány évével ellentétben a Volt egyszer egy Mexikóban már nem a jóképű Mickey Rourke-ot láthatta a közönség, hanem a bokszmeccseken betört orrú, szétkokainozott és össze-vissza plasztikáztatott arcú Mickey Rourke-ot, aki 10 év alatt legalább 30-at öregedett. Viszont ez az a valaha vagány, ma már inkább csak az emlékeinek élő, elhízott sivatagi cowboy stílus legalább olyan jól állt neki Robert Rodriguez Marichai-trilógiájának záróakkordjában, mint a püffedt arcú Michael Madsennek a levitézlett bérgyilkos szerepe a Kill Billben. Persze a Maricahi-filmek sosem a Rourke-féle, lecsúszott alkeszokról szóltak, hanem a szuperdögös Salma Hayekről, és persze a gitártokjában fegyvereket rejtegető Antonio Banderasról, aki itt és a Desperadóban is macsóbb, mint Richard Gere, Pierce Brosnan és Mickey Rourke együtt véve!

Péntek: Hölgyválasz

Említettem már, hogy a Micsoda nő! után mindig megtalálták a producerek, ha egy romantikus film sármos és gazdag főhősének szerepére kerestek jó kiállású férfi színészt? A 2004-es Hölgyválaszban Gere egy sikeres chicagói ügyvédet alakít, akinek a menő állása mellett szerető családja is van, mégis úgy érzi, valami nagyon hiányzik az életéből. Egészen addig, míg egyik nap a vonatablakból meg nem pillant egy dögös tánctanárnőt (Jennifer Lopez), akinek a kedvéért kétballábas amorózó létére beiratkozik a tánciskolába, és ezzel gyökerestül megváltozik az élete. Avagy: a lenyugvó napnak is van ereje!