Ahogy az első milliót is nehéz tisztességesen megszerezni, úgy Hollywoodban se nagyon lehet úgy befutni, hogy előtte ne mondjon igent néhány borzalmasan kínos szerepre a válogatás luxusát még nem élvező kezdő színész. Persze később is becsusszanhat a filmográfiába egy-egy olyan ócskaság, amit kizárólag a vaskos csekk miatt vállalnak el a sztárok. És előfordul az is, hogy a színész tényleg nem tudja, hogy egy bukásra ítélt produkcióhoz írt alá, csak amikor már túl késő. A sztárok utólag nyilván megpróbálják letagadni ezek a ballépéseket, de mi most csak azért is kiteregetjük a szennyest.

Leonardo DiCaprio: Rémecskék 3. (1991)

Több tévésorozat után a pályáját gyerekszínészként kezdő DiCaprio a szegény ember Szörnyecskék franchise-ában, a Rémecskék harmadik részében debütált a nagyvásznon. A Gizmóéknál azért jóval kegyetlenebb címszereplők itt egy Los Angeles-i toronyházban falnak fel mindent és mindenkit, aki az útjukba kerül – köztük a kis Leo alakította karakter ellenszenves mostohaapját.

Nem meglepő módon a kritikák földbe döngölték ezt a filmes szörnyszülöttet, amely a Rotten Tomatoes-on egész konkrétan 0%-on áll.

Denzel Washington: Zűrzavaros hekus (1990)

Ironikus módon Washington élete egyik legrosszabb filmjéhez azután írt alá, hogy leforgatta Az 54. hadtestet, amiért utána megkapta az első Oscarját. A Zűrzavaros hekus havervígjáték egy rasszista rendőrről (Bob Hoskins), aki egy meggyilkolt fekete jogász szívét kapja meg, miután a sajátja felmondja a szolgálatot. A műtétből felébredő férfi nem örül neki, hogy „fekete szívet” kapott, az ügyvéd ráadásul megjelenik neki szellemként, és addig nem is távozik, amíg a rendőr meg nem találja a gyilkosát.

A „komédia” pont olyan kínos, amilyennek hangzik, nem is csoda, hogy 10%-ig jutott csak a Rotten Tomatoes-on. És állítólag a film kudarca miatt nem erőltette Washington később a vígjátéki szerepeket.

A burok

Saorise Ronan általában jól választ, amit a négy Oscar-jelölése is bizonyít, de A burokra biztos nem büszke. Pedig az előjelek nem tűntek rossznak: a rendező a Gattacát és a Truman Show-t is jegyző Andrew Niccol, a sztori pedig Stephenie Meyer (Alkonyat) regényén alapul. Leírva azonban már elég zavarosnak hangzik az alapötlet: a Földet békés idegenek, a Lelkek foglalják el, akik átveszik az irányítást a legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és beleköltözve buroknak használják. Ronan a kevés emberi ellenálló egyikét, Melanie-t alakítja, akinek a testébe beleoperálnak egy Vándor nevű Lelket, akit szintén az ír színésznő alakít.  

A stúdió úgy tervezte, hogy A burok lesz az új Young Adult-szenzáció, de a fájdalmasan lassú tempó és az igazi romantikus szál hiánya miatt esélye sem volt a sikerre.

Emma Stone: Aloha (2015)

A 2016-os Kalifornia álommal Emma Stone végleg befutott, de az egy évvel korábban bemutatott filmjét már nem tenné ki az ablakba. Hiába a jó nevű szereplőgárda (Bradley Cooper, Bill Murray, John Krasinski, Rachel McAdams, Alec Baldwin) és rendező (Cameron Crowe) az Aloha túl szentimentális és túl komplikált. De nem emiatt kellett Stone-nak szégyenkeznie, hanem mert egy félig ázsiai karaktert játszott, vagyis felmerült a „whitewashing” vádja.

Az Aloha végül szerény 21 millió dolláros bevétellel zárt, Stone pedig később nyilvánosan kért elnézést, amiért részt vállalt benne.

Scarlett Johansson: Halálbiztos vizsga (2004)

Scarlett Johansson és Chris Evans már a Marvel-karrierjük előtt is szerepelt közös filmben, először itt, és egyből el is érték a mélypontot. A sztori szerint hat végzős középiskolás úgy dönt, hogy megpróbálja ellopni a közelgő érettségi vizsga válaszait. Johansson alakítja a vagány Francescát, aki az egész mesterterv ötletgazdája.

Brian Robbins rendezésén érződik, hogy szeretett volna John Hughes legendás tinifilmjeihez hasonlót alkotni, de a sztori túl kiszámítható és unalmas. A BBC korabeli kritikája szerint Johansson egyszerűen túlképzett a mindenféle ambíciót nélkülöző filmhez.

Charlize Theron: Aeon Flux (2005)

Képregény-adaptációval ma már nehéz nagyot bukni, de Karyn Kusama rendezőnek és társainak sikerült a bravúr. A sztori szerint 400 évvel a jövőben járunk, amikor is egy gyilkos vírus elpusztította a Föld lakosságának 99%-át. Csupán egy fallal körülzárt, védett városállam, Bregna élte túl az armageddont.. Charlize Theron alakítja Aeon Fluxot, egy földalatti titkos mozgalom vezető ügynökét, és az a feladata, hogy a készülő forradalom érdekében ölje meg az egyik kormányzati vezetőt.

Ami biztos, hogy a kudarc nem az ekkor már Oscar-díjas Theronon múlt, ő apait-anyait beleadott, egy félresikerült ugrás után majdnem le is bénult. Később úgy nyilatkozott, hogy abban a hitben vállalta el a szerepet, hogy Karyn Kusama nagyszerű rendező, de menet közben kiderült, fogalmuk sincs róla, hogyan kéne megvalósítani a filmet.

Tom Hanks: A kör (2017)

Tom Hanks nem szeret negatív figurákat játszani, nem is szokott, és A kört látva ez érthető is. A Szilícium-völgy egyik legnagyobb tech-óriáscégének vezérét, Eamon Bailey-t alakítja, aki azzal az ötlettel keresi meg a fiatal Mae-t (Emma Watson), hogy SeeChange nevű kameráját használva élje életét a nyilvánosság előtt. Hanks gyakorlatilag egy gonosz Steve Jobs-ot játszik, és színészileg nyilván nem is fog rajta ki a feladat, de A kör bukása után két évvel úgy nyilatkozott a New York Timesnak, hogy régen rájött már, hogy senkiben nem tud félelmet kelteni, mert

a rossz fiúk eljátszásához szükség van egy adag rosszindulatra, amit én képtelen vagyok színlelni.”

A kör persze nem Hanks miatt kapott csak 16%-os a Rotten Tomatoes-on, az sem segített, hogy a témájáról semmi izgalmasat nem tudott mondani, csak evidenciákat.

Christian Bale: Exodus: Istenek és királyok (2014)

Christian Bale egy 1999-es filmben eljátszotta Jézust, akkor az még nem keltett felhördülést, nem úgy, mint amikor Ridley Scott történelmi kalandfilmjében megkapta Mózes szerepét. A bibliai történetet követve a filmbéli Mózest is az egyiptomi fáraó családja neveli fel, de miután ráébred arra, hogy miket tesznek az egyiptomiak a zsidókkal, fellázad a birodalmat vezető hatalom ellen, és a népe élére áll.

A „whitewashing” vádak ellenére Bale alakítása lehetett volna akár jó is, de az (angolszász) kritikusok egyöntetűen lehúzták, a New York Post például „istentelenül szörnyűnek” nevezte. Scott rendezésével kapcsolatban pedig az volt a verdikt, hogy történelmi részre nagyobb hangsúlyt fektetett, mint az eposzira, így aztán az Exodus minden, csak nem izgalmas.

Robert Downey Jr.,: Johnny, a tökéletes (1988)

Nehéz elhinni, de a Vasember szerepével globális szupersztárrá váló Downey legkínosabb filmje nem a Dolittle, hanem a karrierje elején elvállalt Johnny, a tökéletes, amely 0%-on áll a Rotten Tomatoes-on.

Downey a Saturday Night Live szkeccsműsorban kezdte a karrierjét 1985-ben, de egy év után elküldték Anthony Michael Hall-lal együtt, a páros pedig úgy döntött, forgatnak közösen egy vígjátékot, hogy bebizonyítsák, mennyire viccesek is valójában. Nem sikerült.

Hall egy középiskolás sztársportolót alakít, akit minden amerikai egyetem meg akar szerezni magának, akár törvénytelen módon is, ingyen pia, csinos lányok, sok pénz, magánrepülő és házifeladat-mentesség ígéretével. Downey játssza a főszereplő legjobb barátját, aki borzalmasan infantilis poénokkal támad.

Szégyellniük kellene magukat azoknak az embereknek, akik ezt a filmet összehozták” 

- ezt írta a produkcióról annak idején Roger Ebert kritikuslegenda.

Samuel L. Jackson: Kite (2014)

Sam Jackson nem szereti a lábát lógatni, közel 200 produkcióban tűnt fel eddig, úgyhogy az lenne az igazán meglepő, ha kiderülne, hogy nincs köztük jó pár gyenge darab is. Ezek közül sokaknak van egyféle B-filmes bája (lásd: Kígyók a fedélzeten), de ez a Kite-ról biztos nem mondható el.

A film egy 1998-as japán animén alapul, még David R. Ellis kezdte leforgatni, de menet közben elhunyt, így a forgatókönyvet is író Ralph Ziman vette át a rendezői feladatokat. A főszereplő egy gyilkos tini (India Eisley), aki prostinak adja ki magát, hogy közel kerülhessen egy emberkereskedő bandához. A vezérük az a férfi, aki meggyilkolta a lány szüleit. Jackson a főhős mentorát alakítja, és ő látja el a bosszúra készülő tinit fegyverekkel is. John Wick-szerű akcióorgia is lehetne a végeredmény, de sajnos teljesen amatőr a koreográfia és a kivitelezés is, amit extrém erőszakkal próbálnak kompenzálni az alkotók.

via: Looper