Szent Iván éjszakája hagyományosan nyárközép éjszakája, amely tele van mítoszokkal, titokzatossággal, és már az elején tisztázandó egy, a naptári év, és a csillagászati év eltéréséből adódó félreértés: valójában június 21-én volt a nyár legrövidebb éjszakája.
Ez a nyári napforduló általánosan június 20-22. közé esik, a keresztény hagyomány szerint azonban június 24-éhez, Iván napjához kötődik, mert ez Keresztelő Szent János napja (az Iván elnevezés a János név szláv formájából eredeztethető). Az egyház erre a napra helyezte a szent születésének időpontját, mint a fény és a világosság győzedelmét a sötétség és a halál felett.
A kereszténység előtti időktől kezdődően az emberek észrevették a nap "győzedelmeskedését" a sötétség felett, és az évezredek alatt számtalan hiedelem ütötte fel fejét, amelyek népszokásokban öltöttek formát világszerte. Legismertebb, máig élő hagyomány a tűzgyújtás - megtekinthető például Vonyarcvashegyen. Őseink ezzel is a napot kívánták segíteni a sötétség legyőzésében, amivel együtt a rontást hozó ártó szellemek elűzését is remélték. A Szent Iván éji máglya örömtűzként terjedt el, egy varázslatos éjszaka fénypontja, amelytől a kívánságok teljesülését várják. Az ártó szellemek elűzésének ellenpontjaként ez az éj teremtett alkalmat a "jó mágia" legtisztább gyakorlására, amely praktikái egészséget, megtisztulást, szerelmet, termékenységet hoztak.
forrás: internet
A tűzgyújtás mellé tűzugrás is párosul, horvát népi hiedelem szerint, aki ekkor átugorja a tüzet, megvédi magát a betegségektől, szerelmét felforrósítja, s a párokat Szent Iván tüze egy életre összekapcsolja. Hogy így van-e, kipróbálhatjuk a szentendrei Ivan Dan eseménysorozaton. Tűzugrás lesz például Székesfehérváron is a Tűzzel-Vassal Fesztiválon.
Magyar néphagyomány szerint egyes vidékeken a tűzugrás a lányok dolga volt, a fiúk az ugró lányok közül így figyelték ki, aki számukra a legtetszetősebb. Csallóközben a következőképp zajlott: egy lány háromszor körüljárta és vízzel megszentelte a tűzrevalót, majd egy legény ugyancsak háromszor körbefutotta és égő fáklyával meggyújtotta. A szokás lényeges része a szerelemvarázslás: a tűz átugrása közben párosító-, kiházasító dalokat énekeltek. Gyakran igen hosszúak ezek az énekek, erre utal a közismert szólás: "Hosszú, mint a szentiváni ének".
A ma oly népszerű tűzzsonglőr produkciók is innen eredeztethetők, népies nevén lobogózásnak hívták a tűzcsóvák forgatását.
A szerelem mellett az egészség is fontos eleme volt a Szent Iván éji kívánságoknak, ennek elérését a tűzbe vetett almától várták. A hiedelem szerint aki ebből eszik, nem betegszik meg.
Hazánkban 2001 óta terjedt el Szent Iván éjjelének egyre szélesebb körű megünneplése a Múzeumok éjszakája programsorozat létrehozásával, és az idei hétvégén ezen a programsorozaton felül is számos kikapcsolódási lehetőség, külön az alkalomból létrehozott fesztivál - például ChardonnÉJ - vár szerelmeseket és szerelemre vágyókat, kicsiket és nagyokat, hívőket és nem hívőket, egyszóval országszerte mindenkit.
Családi rendezvény például a nappal tartott Soproni Tündérfesztivál.
A Múzeumok éjszakája programjai is napközben elkezdődnek, hogy minél szélesebb kört megszólíthassanak, és sok helyen az éj leszállta utánra igazi csemegéket tartogatnak, például éjszakai vársétát Diósgyőrben.
Indokolt tehát nem átaludni ezt a nyári éjszakát, akkor is, ha nem ez a legrövidebb.
