Michael Bay-nek mindig igaza van

Hiába is üzente az ellenkezőjét a profi marketing gépezet, az amerikai kommersz mozi félistenségének "nagy nehezen" elvállalt újabb Transformers-filmje pont azt adja, amit a többi: őrült, de inkább fárasztó tempót, sok-sok-sok-sok-sok-sok robotot, sok-sok-sok-sok-sok-sok szuperlassítást, sok-sok-sok-sok-sok-sok kávéreklámot megszégyenítő naplementetét-felkeltét, dadaista heroizmust és nevetségesen hanyag dramaturgiát – valamint, de korántsem utolsósorban iszonyúan idegesítő zsivajt és retinagyilkos hacacárét. Na, de kérem: a szeretve gyűlölt, gyűlölve szeretett akcióegomán miért is változatna bármin, amikor ennyire bejött neki eddig az összes epizód? Sőt, igazából az a helyzet, hogy a világnagy seggfej hírében álló producer-rendező úr az első Transformers-kaland után a többivel egyre csak növelte a bevételt – a legutóbbi csodásan át is lépte az egymilliárd dolláros álomhatárt planétaszinten. Így aztán az van, hogy lehet szidni a mestert, s van is miért, de hát kérem, tessék a kasszáknál forradalmat csinálni, azaz nem csinálni, vagyis megbuktatni Bay úr kozmoszrobis filmjeit, aztán utána lehet beszélni ízlésről és miegymásról.

A pénztár után reklamációt nem...

Persze, addig is lehet, de tetszik, nem tetszik, a transformereket eszik a népek – attól félek, még így is, hogy az embernek bizony azon kívül, hogy a majd’ háromórás játékidő alatt bedugul a füle és kigúvad a szeme, sok élményt nem ad ez a harmadik folytatás. Illetve tényleg ugyanazt adja: jóemberek szembeszállnak a rossz robotokkal meg rossz emberekkel, mennek és rombolnak, mint az állat, közben kicsit sem vicces beszólásokat sütnek el, félkontinenseket robbantanak fel, közben meg produkálódik a kamionokból, kocsikból átváltozás robottá, aztán vissza dinóvá, meg hatalmas mikrosütővé, meg nem is tudom mivé. Ja, és ne feledjük a miniszoknyás biodíszleteket, ők mindig vannak, most is van egy, eléggé szép a hölgy, úgy hívják, Nicola Peltz, hurrá.  Mark Walhberg is van, tán épp azért, hogy a szépen megőrült Shia LaBeouf után legyen egy időközben normális színésszé avanzsált sztár is a fő-fő-főszerepkörben, már ami a humanoidokat illeti – de minek ezt erőltetni, nem is értem. Illetve, persze, hogy értem, a plakát kedvéért.

...csak reklámot fogadunk el

Úgyhogy nem ám az az újítás ebben az új Transformers-izében, hogy itten új trilógia kezdődik vagy mi, az kérem evidencia, vagyis csak tagolás kérdése, lesz még ebből harminchárom, ha nem buktatja meg a nagyérdemű, ahogy fentebb utaltam rá. Hanem az, hogy Michael Bay rájött, hogyan kereshet még több manit! Hát úgy, hogy – ha már egyszer a moziban nem lehet megszakítani a filmet, a csudába –, belepréseli a jelenetekbe a legbántóbb reklámokat. Ezért aztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy ennyi pofátlan kereskedelmi üzenetet tán még nem is láttunk a szélesvásznon. Sas Tamás csokikínálgató kislánya a kanyarban sincs, tévében is csak a Família Kft.-ben láttunk ilyet Magyarországon. Hirdeti magát a Transformersben üdítő, sör, kínai tejital, hiperdrága divatruházat és napszemüveg, s persze rengeteg sportkocsi – Michael Bay robotcsatornája mindenki előtt nyitva áll, akinek nyitva áll a pénztárcája. Az kit érdekel, hogy a kedves néző nem keveset tejel azért, hogy valami filmféleséget nézzen, s ne kelljen egyébként is agyonterhelt érzékeinek még most is azzal foglalkoznia, hogy mit venne meg, ha az egész havi fizetését nem költötte volna el családostul mozijegyre? Hát, Michael Bayt biztosan nem érdekli. Hogy miért? Mert, s akkor megint megismétlem önmagam: így is gusztustalanul sokan megnézik majd a Transformers: A kihalás korát. Úgyhogy írhatok én bármit.

Kinek ajánljuk?
- Akik szerint Michael Bay azért is nagy művész.
- Akik szerint inkább ezt a vackot nézze a gyerek, mint a Való Világot.
- Akik szerint a több hollywoodi gigafilm se jobb.

Kinek nem?
- Akik már az előző hármat se bírták végignézni.
- Akik robotot csak a konyhában tudnak elviselni.
- Akik szerint Michael Bay kivehetne már egy kis szabit.

3/10