Hétvégén valamiért csupa magunkra ébredős mozit tolnak elénk a tévék. Mindegy, hogy az egónk, az álmaink vagy a küldetéstudatunk dagad túl nagyra, előbb-utóbb egyedül találjuk magunkat egy hasadékban. Vagy a bazi nagy házunkban. Esetleg a gumiszobában. Menekülési útvonal pedig csak ritkán adatik.
Az igaz történetet feldolgozó 127 óra Aron Ralstonja bizony nem meditáció céljából látogat el a csodás Kék John Kanyonba, hanem azért, hogy tök jól érezze magát, és sokadszor is meggyőződjön saját végtelen királyságáról. De aztán jön a zuhanás, a reménytelenül beragadt kéz és a víziók, melyek hatására keményebben kénytelen szembenézni magával, mintha Csernus Imre szervezett volna számára beavatkozást. James Franco hibátlanul játssza az önbizalomtól duzzadó, pajkos mosolyával kiránduló lánykákat bűvölő menő csávót, aki ráébred, hogy nem az ő hátsójából jön a napfény, mi több, a kialakult helyzetben neki csak napi tizenöt perc jut belőle. Danny Boyle látomásokkal és visszaemlékezésekkel felpörgetett mozija után garantáltan másképp viszonyulunk majd édesanyánk telefonhívásaihoz.
Bár nem fizikailag, de szintén eltávolodik az emberektől A nagy Gatsby (1974) címszereplője, aki a szó köznapi és irodalmi értelmében egyaránt romantikus figura. A mesésen gazdag, rejtélyes férfi tragédiája már közel negyven évvel DiCaprio előtt is az volt, hogy F. Scott Fitzgerald nem sci-fi-be írta bele, ezért a történetéből kimaradt az időgép. Robert Redford és a Daisyt megformáló Mia Farrow így hiába feledkeznek egymás ragyogóan kék tekintetébe, a múltat nem hozhatják vissza. Az illúzióbuborékban ragadt Gatsby és szökőkútban révülő partivendégei ájuldozós, térdre rogyós színpadiassággal száguldanak a végkifejlet felé, miközben Nick szerepében Bruce Dern pislog ámuldozva.
Ahogy Gatsby egy bizonyos szépségnek, Daisynek szentelte az életét, Csontváry Kosztka Tivadar az általános szépet kutatta a világban. A „megjövendölt igazsághoz” keleti vándorlásai során jutott a legközelebb, ahol „a vagyonnal telt gazdagot a szegények között látta”. A zsenialitás és a vátesz-lét súlya Huszárik Zoltán alkotásában lassan a festőművészt alakító színészt (Itzhak Fintzi) is felemészti, szürreális, olykor a horror határára tévedő képsorok, idegtépő hegedűfutamok kíséretében. Nem kérdéses, hogy a három tárgyalt film közül a Csontváry a legelvontabb, a flashbackek, hallucinációk, az elhagyatottság és a gyönyörű tájak mégis a legkonkrétabb darabbal, a 127 órával rokonítják. Az összehasonlítás persze játék csupán, a bolond és a géniusz közös magányát vizsgáló 1980-as opus igen messze van Hollywoodtól.
A PORT.hu ajánlja:
127 óra - SUPERTV2: péntek, október 16., 23:10
A nagy Gatsby - DUNA TELEVÍZIÓ: szombat, október 17., 22:55
Csontváry - DUNA TELEVÍZIÓ: vasárnap, október 18., 23:10