A vadkacsa a Katonában nem okoz különösebb meglepetést. Korrekt előadás: ha jóindulatú vagyok, hagyja a szöveget érvényesülni, ha gonoszkodni akarok, nem kockáztat semmit. Az arany középúton halad, jobb és rosszabb pillanatokkal. Jó a nyitójelenet díszlete, a szalonban mulatozó álarcosok, kissé sablonosabb a fényképész lakásának belseje. Jó a részeg teológus és orvos párosa, ám mivel néha túljátszszák korhely voltukat, néhány fontos pillanat súlytalan marad, mint amikor az orvos (Bezerédi Zoltán) számon kéri a világmegváltás árát Gregers Werlén (Keresztes Tamás), vagy amikor a részeg Molvik teológus (Rajkai Zoltán) énekelni kezd Hedvig holtteste mellett.
Jó Sörbyné szerepében Bodnár Erika, viszont Haumann Péter Ekdalként a tőle megszokott eszköztárral dolgozik. Az előadás legjobb pillanatai Fullajtár Andrea Ginájához tartoznak, ugyanakkor a második felvonás végén Fekete Ernő Hjalmar figurája helyett azokat a manírokat formálja meg, melyekbe Ibsen hőse menekül. És jól játssza az összes hazugság következményét elszenvedő ártatlan Hedviget Simkó Katalin.
Jó Hjalmar szerepekbe takart önzésének megjelenítése, jó, ahogyan elkeseredettsége és önvádja szereppé süllyed anélkül, hogy egy percig is őszinte lenne. Jó a feleségnek a hazugságot kompenzálni akaró alázatossága. Jó a zárójelenet, ahol két Sátán küzd Edgar lelkéért: az egyik az őt élethazugsággal ellátó orvos, a másik az őt attól teljesen megfosztó Gregers Werle. A némiképp a Faustot - s így a Jób könyvét - idéző zárójelenetben azonban Isten már nincsen jelen. Két egyenértékű hazugság küzd egymással.
Rendben is lenne minden, de nem hagy nyugodni a darabválasztás. Mintha napjaink kollektív önigazolásává silányulna Ibsen igazsága, miszerint a hétköznapjait élethazugságokkal kipárnázó átlagembert tönkreteszi a pátosz hamisságával kísértő zsebmefisztó. És ezt erősíti a szórólap is: Hjalmar tulajdonképpen boldogan él, s a kiszabadítási kísérlet katasztrofális következményekkel jár... Ám Gregers kísérlete nem menti fel Hjalmart, akinek élethazugságait az önzés határozza meg.
Aki hazugság árán is tökéletesnek akarja látni önmagát, azzal úgysem lehet mit tenni. Ám a tehetetlenség és belenyugvás között az el nem fordult tekintet közelebbről látja azt is, hogy Hjalmar élete nem Werle hamis világmegváltása, hanem Hedvig szeretetének elutasítása miatt hiteltelen.
