Szép film lett Szabó István mozija Ragályi Elemér felvételeivel, pedig Szabó Magda Az ajtó című könyve nehezen filmre adaptálható történet. Ami azonban meglepő, hogy az 1,75 milliárd forintos költségvetéséhez képest tévéfilmesen egyszerű a végeredmény, és az operatőr idilli képei sokszor súrlódnak Szabó István ridegebb elgondolásaival.
Bár a Szabó István-filmek az alapos milliő-teremtésről is híresek, a film alig dokumentálja a háttérként szolgáló hatvanas évek Magyarországát. Csak arra a zárt világra koncentrál, amiben a házvezetőnő Emerenc ellátja a regényíró Magda háztartását, és söprögeti a pasaréti Lotz Károly utcai ház elé fújt műhavat, miközben Magda Kossuth-díjat kap.
A két nő kapcsolata annyiban szokatlan, hogy az ismert írónő benne a gyenge, a szegény takarítónő az erős elem, ugyanakkor a közösen átélt események alatt Emerenc is mer gyengének mutatkozni: elárulja Magdának a titkait. Szabó Magda Emerenc alakján keresztül a szeretetről, az elfogadásról és az eltitkolt sebekről írt.
Nehéz feladatra vállalkoztak az alkotók: hisz az írónő és a házvezetőnője különös kapcsolata nehezen filmre vihető, mert érzelemközpontú, akciómentes történet. Ezt a vásznon többnyire elviszi a színészi játék és az arcközeli képek, de a két nő közti konfliktusok alakulásának hiányzó érzelmi íve nélkül nehezen áll össze a kamaradarab. Ami szerencsés változtatás, hogy a könyvben a házvezetőnő majdnem végig fura, értelmezhetetlen alakja a mozi félidejében szerethetővé válik.
Az Ajtó látszólag szerény költségvetéssel bír: a pénz nagy részét valószínűleg az Oscar-díjas főszereplő, Helen Mirren kaphatta, a választásért nem is kárhoztatjuk a szintén Oscar-díjas rendezőt. A királynő című filmből is ismert színésznő ezúttal a magyar házvezetőként remekelt, és már az arcjátékával visszahozta volna a belefektetett adóforintokat, ha a gázsiját a közvetlen magyar állami támogatásból fizetik (a teljes költségvetésnek a magyar fél a 26 százalékát állta, 460 millió forintot).
De a német fél fizette ki Mirrent, ők állták a német-magyar koprodukció költségvetésének hatvan százalékát is. Cserébe egy német színész csatlakozását vártak el, és A mások életé-vel ismertté vált Martina Gedeck nem is volt rossz választás. Ő a másik főszerepet, Magdát alakítja, aki Szabó Magda önéletrajzi ihletésű figurája. Így Bánsági Ildikó és Györgyi Anna a két főhős szinkronhangjaként tündökölhetett csak.
A filmben is szereplő magyar színészekre nem lehet panasz (Andorai Péter, Börcsök Enikő, Szirtes Ági), még Eperjes Károly is majdnem visszafogott volt az írónő férjének karakteréhez.
A ruhák, mint az megszokhattuk a Szabó-filmektől: az általános látványon kívül a jellemábrázolást is árnyalták: a rendező nem véletlenül ragaszkodik régóta Szakács Györgyi jelmeztervezőhöz. A közeli képek idegennek, hidegnek állítják be a szereplőket, ehhez azonban nem illett a Koltai Lajost helyettesítő Ragályi Elemér teremtette idilli képi világ.
A film így is megható, különösen azoknak, akik nem olvasták az alapjául szolgáló könyvet. Az alkotók szerencsére többnyire kerülték a didaktikusságot, Szabó István nem akart erőltetetten tanítani az erkölcsi tartásról, és arról, hogy felelősséget kell vállalni azért, ha valakinek megismerjük a titkait.
Március 8-án mutatja be itthon a Mokép, holott a magyar forgalmazócég a vezetőváltása óta nem forgalmaz játékfilmet. Korábban biztosra lehetett venni, hogy nyitófilm lesz február 9-én a berlini filmfesztiválon, a film utómunkáját is ehhez időzítették. Végül a 300 000 nézőt vonzó fesztiválra Fliegauf Benedek Csak a szél című alkotását választották.
Hogy szerepel-e külföldi fesztiválon, arra még nem kaphatunk választ, de Németországban áprilisban bemutatják, és ugyanitt a könyvet is kiadják újra.
